The Other City - a workshop

Hát akkor a részletek azoknak, akiket érdekelnek a részletek.

A workshop

A Wonderland The Other City workshopot valamikor a nyár közepén kezdtük el szervezni. A témát nem mi, hanem a Wonderland határozta meg, hogy ezt milyen tartalommal töltjük fel, már a mi feladatunk volt. A végeredmény egy, a nyolcadik kerület leszakadt területeire koncentráló téma lett, amire prímán passzolt mind az Other City, mind a Wonderland tematikája.. Így elkezdtük a szervezést, aminek szept. 7-én lett vége, azaz a program első napján. Nagy köszi a Rév8-nak és a Kesztyűgyárnak, akik segítették a munkánkat és a workshop bázisát is biztosították! A program alig öt napos volt, első este megérkezés-ismerkedés, másnap reggel már munka a Kesztyűgyárban. A napot rövid előadásokkal kezdtük, Horváth Dávid bemutatta nekünk a Magdolna és az Orczy negyedet, és rengeteg olyan infót adott, ami nagyon komoly meglepetést okozott. Ezután következett Julien Beller előadása, aki a párizsi cigánykaravánokkal végzett munkáit mutatta be nem kis meglepetésemre, de ezt majd egy külön írásban részletezem. Az idő eltelt, délutén pedig elkezdtük körbejárni a terepet.
Harmadnapra személyes ismerkedés és kapcsolatteremtés volt tervezve. A napot a Kesztűgyárban kezdtük, ahol a civilek álláskereső fórumot szerveztek, így házhoz jött a kerület, ezzel nem is volt semmi gond. Délután terepre mentünk, ahol viszont már több komolyabb atrocitás is ért minket. már csak az utcán fotózásért többen belénk kötöttek, de aki nem akart verekedni, az sem bírta ki beszólás nélkül. A legmelegebb helyzet a Dankó utcai kricsmiben volt, ahol egy kivénhedt kurva és a pultos fenyegetett minket. A franciák hidegvérrel kezelték a helyzetet, így valahogy elfogadtak minket. A beszélgetésnek, ami egy hentesboltnak kinéző italkimérőben zajlott, az vetett véget, amikor a pultoscsaj a pult alól előkerült bilincsek kapcsán azt találta mondani kollégájának, hogy nekiadja a 8 éves fiának, nem árt ha szokja, milyen az, ha a kezén van a cucc. Az ezt követő anyázás 20-30 percig tartott, aztán léptünk. Kajálásnál, amit szintén egy helyi kocsmában ejtettünk, találkoztunk egy pécsi filológia professzorral. Hát nem nagyon lehetett megmondani róla, hogy mi az eredeti szakmája, mondjuk úgy elég szarul nézett ki, de végigvezetett minket a környéken és eléggé képben volt!
Ezután két nap munka következett, majd a szombati prezentáció.

 A projekt

A munka során alapvetően három irány körvonalazódott.

Az első egy - mondjuk - public art projekt, melynek a figyelemfelkeltés lett az elsődleges célja. Az ask projekt olyan kérdéseket tesz fel, melyek a megszokott szituációkat fordítják a visszájára, igy teremtenek az elképzelés szerint feszültséget és elgondolkodtatnak ugye...

A második észrevétel a feltünően nagy számú foghíjakra koncentrált és az volt az elképzelés, hogy ezekkel kezdjünk feltétlen valamit.
A harmadik észrevétel a zenére vonatkozott, ami mellett tényleg nem lehetett elmenni. Az utcán dekkoló autókből ugyanis üvöltött a zene, a lakások ablakaiból is kihallatszott, de a házak előtt beszélgető gyerekek és kamaszok is többnyire énekeltek, vagy beatboxoltak.. Szóval a zene jelenléte is megfogta a társaságot..

A felvetésekre ittunk és aludtunk egyet, ami után kialakult a végleges koncepció, ami egyesítette ezt a három elképzelést. A terv egy hosszútávú, kb egy-másfél év intervallumra szóló javaslat, mely az üres telkekre javasol szabadon használható fedett és félig-meddig zárt színpadokat. Az elképzelés szerint ezek a színpadok alkalmasak arra, hogy az üres telkek hasznosításra kerüljenek és hogy a közösség valamilyen módon elkezdhesse struktúrálni az életét.

Az egyik legnagyobb gondnak ugyanis azt találtuk, amit Bálint Móni Zöfi előadásából hallottunk, hogy az emberek ideje, napjai, hetei. évei nem struktúráltak, ami röviden azt jelenti, hogy ha az embernek nincs munkaideje, akkor gyakorlatilag szabadideje sincs, igy teljessen elmosódik az idő, és megszűnnek a viszonyítási pontok. Ezen kívül azt gondoltuk, hogy a zene tökéletes kapcsolatteremtő eszköz is lehet, ami egy újabb elem, egy köztéri utcabútor beiktatásával valós kapcsolatteremtésre is alkalmas lehet. A terv, hogy olyan köztéri bútorokat helyezünk ki a város frekventált, menő köztereire, melyek a színpadokon élőben játszott zenét a város többi pontjára egyenes adásban közvetíti, a bútorok ezen kívül összeköttetésben lesznek egymással, igy ha egy idő után kedved támad kimenni a terepre, mondjuk a Gödör elől felhívhatod a többi padot, hogy ott mi a helyzet, és vannak-e mások is, akik szintén csatlakoznának. Így kialakul egy olyan kapcsolat, mely nem direkt és ami szabadon választható és nem közelező. Szabadon választható, hogy zenélsz-e de az is, hogy hallgatod-e vagy esetleg ki is mész az élő helyszínre... A zene így tényleg összekötővé válik.

A tervek szerint a 8. kerület és a Rév 8-al való együttműködés során tavaszra elkészülnek a tervek és az ask projekt, mint reklámkampány plakát és banner sorozatai, nyár elejére pedig megépítjük az első szocioszínpadot és megindítjuk az első köztéri bútor sugárzást is...
Hát kábé ez... Kérdezzetek!