Dla 2013 jan

Dolgozat a szociális építészet fogalmairól, a folyamatok természetéről

Dla Dolgozat

Az építészet társadalmi szerepvállalása, elmélet és gyakorlat

III. Évf.

Készítette: Pozsár Péter

Konzulens: Turányi Gábor Dla

2013 január, Budapest

Absztrakt

A dolgozat két részből áll. Első részében olyan a szociális építészethez kapcsoló alapfogalmakat mutatok be melyek értelmezése, értése elengedhetetlen lenne jelentésük mégis nehezen illeszthet a hazai gyakorlat formáira, eseményeire. E fogalmi rendezetlenség tisztázását vagy kezelését elengedhetetlennek tartanám. Egyrészt e nélkül a hazai törekvések nehezen kommunikálhatók másrész pedig a fogalmak megértése és tartalommal feltöltése vitaindító alapot szolgálhat akár a szociális építészettel szemben megfogalmazódó kritikák számára is. Ennek kapcsán merül fel, egy szociális építészeti olvasókönyv összeállításának lehetősége is, akár mint lehetséges mestermunka.

A második fejezet elindítja a hazai gyakorlati folyamatok elemzését és a tapasztalatok összegzésével lehetséges negatív és pozitív szenáriókat vázol, valamint kísérletet tesz arra hogy a beavatkozások folyamatábráit elkészítse.

I.

Elméleti alapvetések
szociális építészeti olvasókönyv / social architecture reader

valamikor az ősz folyamán Földényi Irma a MOME volt formatervező szakos hallgatója, eindhoveni tapasztalatairól és tanulmányairól tartott előadást. A Holland egyetem social design szakán végzett kutatása a digitális jelekkel és azok evolúciójával foglalkozott, de marginálisan olyan alapfogalmakat és jelenségeket is érintett melyek tovább erősítettek bennem azt az elképzelést mi szerint szükséges lenne a témakör fogalmainak alapos vizsgálata értelmezése és összefoglalása, akár valamiféle olvasókönyv vagy fogalomtár létrehozásának formájában.
Eindhovenben, a design intézeten belül három szakterületen képeznek designereket, ezek közül az egyik a social design szak. A fogalom, pedig természetesen mást takar, mint ahogyan azt itthon gyakran emlegetjük. Rövid meghatározását érdekes módon azzal kezdték, hogy mi nem a social design, mi nem a social architecture.
Az előadáson hallottakra és további szakmai beszélgetéseken elhangzottakra támaszkodva úgy tűnik, hogy nem meglepő módon ma Hollandiában kiemelten fontos és egyre erősödő jelenségként kezelik a szociális problémákat, a társadalom egyes rétegei között egyre karakteresebben megjelenő különbségeket, feszültéségeket, valamint úgy vélik, hogy a design  ezen kérdések megoldásának egyik alkalmas és  lehetséges eszköze lehet.
az állítás tehát az, hogy nem szükséges távoli országokba utazni, hiszen a közvetlen lakókörnyezet is bőven tartogat hasonló, megoldásra váró feladatokat. ennek megfelelően a social design fogalma mellett arról leválasztva alkalmazzák a humanitárius design fogalmát, ami kifejezetten azokat a beavatkozásokat jelölik melyek határokon kívül jellemzően a harmadik világ országaiban történnek.
És itt érdemes talán egy pillanatra elidőzni, hiszen teljesen nyilvánvaló hogy hazai viszonyok között sem az egyik, sem pedig a másik fogalom nem értelmezhető. A holland fogalmak jelentéstartalma nem lehet azonos az itthon használt fogalmakéval. A különbséget és a feladatok alapvető természetének másságát több személyes találkozó is szépen illusztrálja.

Az idehaza fogadott és több, általunk karakteresnek ítélt helyszínen körbevezetett holland és német kollégák, egységes döbbenete után, a megfogalmazott vélemények is illusztrálják a fogalmi eltéréseket és azok fontosságát. Az itt végzett munka jó része ugyanis véleményük szerint nem kis civil szervezetek aktivista csoportok, hanem szigorúan állami, központi feladat lenne! Itt természetesen nem a vélemény igazságára vagy hamisságára kell, figyelünk, hanem pusztán arra, hogy az általuk megfogalmazott szociális design és szociális építészeti feladatok mennyire eltérnek az itt végzett munka módjától és feladataitól.

És valóban egy Magdolna negyedben elindított szociális építészeti workshop kapcsán Hamburgba utazhattunk, ahol egy olyan program végeredményeit láthattuk mely a jellemzően bevándorlók lakta Wilhelmburg városrész rehabilitációját tűzte kis célul. Illusztrálva a fenti észrevételeket, miszerint a feladatok jó részét központilag kellene finanszírozni, a milliárd eurós Elba parti fejlesztést, 3 szereplő a német állam Hamburg városa és az Európai Unió finanszírozta. Az eredmény egy komplex 7 éven át tartó, és megvalósuló város rehabilitációs program mely során köztereket, közösségi házakat, utakat építettek, de a beavatkozás kiterjedt bizonyos szolgáltatások és a város vezetés egyes funkcióinak helyszínre  telepítésére és a folyamat teljes kommunikációjára és láthatóvá tételére is. A projekt léptékét talán jól illusztrálják, a fejlesztett terület határán, az Elba vizére telepített pusztán a kommunikációt szolgáló építmény fotói

1. Az IBA Hamburg kommunikációs épülete

2. Az IBA Hamburg kommunikációs épülete

3. Az IBA Hamburg kommunikációs épülete

A projektet koordináló szervezet az IBA Hamburg kommunikációs platformja a holland fogalom meghatározás szerint a szociális építészet kategóriájába tartozó alkotás lévén, hogy helyi problémát kezel helyi eszközökkel.

E mellett, jelenleg az egyik legsikeresebb és legfrissebb - a fogalom párnál maradva - humanitárius design projektet, egy norvég építész csoport a TYIN tegnestue Architects munkáját szeretném bemutatni. A projekt kiválóan alkalmas arra, hogy szemléltessük az ilyenfajta építészeti beavatkozásokat. Iskolapélda, s a humanitárius design (vagy social design?) minden fontos jellemzőjét és tulajdonságát magán hordozza. A témaválasztástól az épület karakterén a felhasznált anyagokon át a program finanszírozásáig és a szervezeti felépítésig.
A Thiföld és Burma határán létrejött projekt olyan jellemzően menekült gyerekek számára készült, akik elvesztek vagy kényszerűségből szüleiktől külön élnek. A projekt széles körű támogatással több, mint 60 norvég cég támogatásával 7300 fontos költségvetésből valósult meg, ami nagyságrendileg 27 000 000 forintos össz költséget jelent. A fiatal építész csapat  humanitárius építészeti projektek megvalósításával foglalkozik s több ehhez hasonló munkájuk készült már el. A szervezet non profit módon működik, s működésük szempontjai megfelelnek azoknak az elvárásoknak, amik a humanitárius design projektek sajátosságai. A design for helyett a design with, a termék tevezés helyett a szolgáltatás, az egyszeri jelenlét helyett pedig a folytonosság fogalmai köré szerveződnek.

4. árvaházbővítés Noh Bo, Thaiföld, TYIN Tegnestue

5. árvaházbővítés Noh Bo, Thaiföld, TYIN Tegnestue

6. árvaházbővítés Noh Bo, Thaiföld, TYIN Tegnestue

Ha a fenti két példát hazai törekvésekkel próbálnánk összehasonlítani, nyilvánvalóvá válik, hogy azok sem, a humanitárius, sem pedig a szociális építészeti kategóriákba nem illeszthetők.
Az eltérések zavarba ejtők, nehezítik a kommunikációt, és a hazai folyamatok jellegének pontos meghatározhatóságát, és nehezen elhelyezhetővé teszik azokat a globális folyamatok között.

Bag

A röviden bemutatott példák, illusztrálják az alapvető fogalmakkal kapcsolatban felmerülő kérdéseket. Alkalmazható-e, a fenti fogalom pár hazai viszonyok között?

A kérdést talán legjobban egy hazai projekt bemutatásával lehetne megvilágítani. A jelenleg épülő közösségi ház, Bagra, az ország talán egyik legrosszabb kondíciókkal rendelkező roma telepére készül. A falu Aszód mellett található, alig 40 km-re Budapesttől keleti irányba. A telep lakossága kb. 300 fő, akik szinte kizárólag roma származásúak. A telepen gyakorlatilag minden lehetséges szociális probléma fellelhető a prostitúciótól az uzsora hitelig.
A telepen 3 éve kezdte meg működését a Bagázs civil szervezet, ami hatékony és folyamatos jelenlétével, valamint személyes mentor programjával képes volt több fiatalt rehabilitálni. Pár hónapja a közösség tovább erősítésének érdekében egy közösségi ház fejlesztési programba kezdtek.
Az első személyes találkozók után a helyiekkel közösen alakítottuk ki a közösségi ház koncepcióját, helyeztük el a tervezett funkciókat.
A közösségi ház 2 darab 14 lábas konténerből és egy elé épített fedett nyitott közösségi térből áll, utóbbi egy mellék helységet és egy kísérleti  tömegkályhát is magába foglal, mely a konténereket is képes felfűteni. Az áram a telekre, bevezetésre került a csatorna és víz telekre vezetése folyamatban van.

A helyszín Kelet-Európa, s a beavatkozást végzők mind hazai szervezetek tehát a közvetlen környezet szociális kérdéseivel foglalkozó önkéntes szakemberek. A projekt viszont céljaiban  léptékében szellemiségében, és a motivációk tekintetében mégis sokkal közelebb áll. A humanitárius design fogalom köréhez illetve annak jellegzetességeihez.

Értelmezhető-e, a fenti fogalom pár a social és a humanitarian design fogalma hazai viszonyok között? Aligha. Az itt folyó munka sem, ide sem oda nem sorolható és mégsem egyedi eset. Jellegzetességei és céljai nem pusztán hazai körülmények között értelmezhetők, hanem számos akár igen távoli területen fellelhető jelenséggel is összekapcsolható.

7. Bag, Közösségi ház építés Reflekt Stúdio, Mome SocioLab 2013

8. Bag, Közösségi ház építés Reflekt Stúdio, Mome SocioLab 2013

9. Bag, Közösségi ház építés Reflekt Stúdio, Mome SocioLab 2013

10. Bag, Közösségi ház építés Reflekt Stúdio, Mome SocioLab 2013

In between / a között lét

Kicsit hátrébb lépve és távolabbról vizsgálva a kérdést az eltérések és különbségek egyik fő okát a Kelet-Európai társadalmak számtalanszor emlegetett és mégis mindig elhanyagolt közben levés, vagy között lét fogalmában látom, s ennek a témához kapcsolódó építészeti és design vonatkozásait szeretném vizsgálni.

A 2 világháborút követően alakultak ki azok a fogalmak melyek mára jelentős tartami változáson estek át, s ma elsősorban az egyes államok társadalmi és gazdasági jellegzetességeire utalnak.

11. a három világ felosztásának térképe a II. világháborút követően

A három világ koncepciója a demokratikus-kapitalista országokat mint első, a szocialista államokat mint második, és a függetlennek tekintett területeket mint harmadik világ nevezték meg. Mára, e 3 kategória jelentősen átalakult. Az első világot ma többnyire developed azaz fejlett országok jelzővel, míg a 3 világ országait developing, azaz a fejlődő országok jelzővel látjuk el. E két kategória ismert és a mindennapi szóhasználatban értett vagy érteni vélt kategóriákat, területeket jelölnek. A második világ fogalmával már kevésbé egyértelmű a helyzet. Ez a fogalom ugyanis nincs karakteresen meghatározva, s bár ma is többnyire a poszt szocialista országokat jelöli státuszuk, helyzetük bizonytalanabb a fogalom tartalma nehezet értelmezhető.

A 1 és 3 világ között vitathatatlanul létezik egy fajta kapcsolat melynek számos, többek között történeti, történelmi oka is van. E két világ közti kapcsolat jellegét aligha lehetne szemléletesebben leírni, mint ahogy azt Böröcz József professzor előadásában tette. Az előadáson Böröcz látványosan szinte tapinthatóan mutatta be a fejlett nyugat meghatározó attitűdjét a gyarmati, ma jellemzően a 3 világnak nevezett országok irányába. A cseppet sem pozitív kép finoman fogalmazva is a fejlett nyugati kultúra egyirányú mozgásaira és a kizsákmányolás egészen elemi humán szféráira is kiterjedő folyamataira világított rá. Böröcz professzorra hivatkozva, alapvetésként kezelhetjük, e kapcsolat jellegzetességeit és tulajdonságait, s ezeket elfogadva talán abban sem kételkedhetünk, hogy a fejlett jóléti társadalmak ma olyan humán motivációkkal is rendelkeznek melyek a volt gyarmatállamok felé irányulnak, s többek között életre hívják a humanitárius design vagy humanitárius építészet fogalmát is.

12. kapcsolatok

A második világ országai és elsősorban a kelet és dél európai országok nem rendelkeznek ilyen fajta kapcsolattal, de kérdés hogy problémáik hogyan viszonyulnak a 3 világbeliekéhez. A közben levés és a között lét furcsa nehezen értelmezhető pozíciót teremt melyben jelenleg sajnos sokkal inkább a se-se fogalmak dominálnak, a lehetségesen termékeny is-is fogalmai helyett.
A szociális és humanitárius design fogalmainak hazai elhelyezésének nehézségei részben talán e gyökerekre is visszavezethetők. Ám a hagyományos szerkezetek fenti felosztása szintén változóban van a globalizáció jelentősen eltéríti, módosítja a régóta jól ismert szerepeket és átrendezi a feladatokat. A globális rendszereken belül jelenleg úgy tűnik, az államok kategóriáitól eltérő párhuzamokat kell felfedeznünk. A globális problémák megoldásaira adott helyi lokális válaszok ugyanis mikro szinten működő jelenségek melyek jellegzetességei között kevéssé dominál a hagyományos földrajzi felosztás.

Így tehát kérdés, hogy a szociális problémák továbbra is vizsgálhatóak-e, országhatárok mentén. Értelmezhetők e továbbra is e hagyományos rendszereken belül vagy érdemes lenne új komplexebb rendszerek kialakításán gondolkozni. Úgy tűnik, hogy bár a probléma jellege globális megjelenése ma már nem országokra, hanem sokkal inkább “mikor” környezetekre jellemző.

Új szerkezet globális és lokális relációk

Lenti térképekkel a hagyományosan országhatárokon belül azonosított problémák szerkezetének megváltozását szeretném szemléltetni.
A különböző tónusú kékek az egyes államok átlagos Gdp-jét jelölik, melyek természetesen az országhatárok szerint rendeződnek. A fenti ábra az elszlömösödött, jellemzően városi területeket jelöli.
Jól látható, hogy a súlyos szociális gondokkal küszködő területek  szinte egyáltalán nem feleltethetők meg az országhatár szerinti felosztásnak és a társadalmak jó létét szemléltetni kívánó Gdp kimutatással sem mutatnak túl sok párhuzamot. A szegénység és a nyomor, a szociális problémák ezek alapján valódi lokális “mikor” jelenségek melyeknek okai lehetnek merőben mások jellegzetességeik, működésük mégis nagyban hasonlók. A Probléma e lokális és a hagyományos formákon átnyúló természetének felismerése, rávilágíthat arra, hogy az, a hagyományos geopolitikai felosztások rendszerében nem, vagy csak részben kezelhetők, s talán pont ez az átrendeződés teremthet létalapot a mikro szinten születő beavatkozásoknak!

13. az országok GDP adatai, és az elszlömösödött területek elhelyezkedése

Amennyiben elfogadható, hogy a szociális építészet és design terepe nem országokra, hanem sokkal inkább az itt jelölt mikor környezetekre irányul, úgy a felállított fogalom pár léte is megkérdőjelezhető, hiszen e változással párhuzamosan, lehetségessé válik a humanitárius design fogalmának helyben történő alkalmazása is.

Az alapfogalmak rendezését és pontos tartalommal történő feltöltését elengedhetetlenül fontos és időszerű kutatásnak tartom. A 90-es évek végétől megjelenő ilyen irányú építészeti törekvések ugyanis mára - ha nem is idehaza - karakteresé és jól körülírhatóvá, nagyon pontatlanul fogalmazva valamiféle sítulssá alakultak. Motivációik céljaik, sőt még forma nyelvük is jól leírhatók és számos jól működő megvalósult példával bemutathatók és értékelhetők.

A fogalmak, jelenlegi ismereteinkhez mérten pontos megfogalmazását ismételten nagyon fontos feladatnak tartom, mivel a mellett hogy közös alapot teremtene a szociális építészeti beavatkozásoknak többek között értelmezhetővé teheti a hazai, Kelet-Európai folyamatokat akár nemzetközi kontextusban is. Képessé tehet arra, hogy nemzetközi színtéren is bemutassuk az itt folyó munkát, és hogy az itt megszerzett friss tapasztalatokat beépítsük komplexebb rendszerekbe. A fogalmak  meghatározása alkalmassá tehet minket arra is, hogy megértsünk olyan nemzetközi folyamatokat, kutatásokat melyek tapasztalatait mi magunk is használhatjuk és interpretálhatunk.

E rövid bemutatás, elemzés célja nem az, hogy igaznak vagy hamisnak tekintsen bizonyos fogalmakat, vagy hogy eldöntse humanitárius vagy szociális designról kell-e beszélni, hanem hogy a fogalmak tisztázására és azok pontos meghatározásának szükségességére hívja fel a figyelmet.

Szociális építészeti olvasókönyv / social architecture reader mint lehetséges Mestermunka I. ?

Egy fogalmi rendszer kidolgozása, egységes tartalommal való feltöltése, hiánypótló és időszerű feladat lenne. Elsődleges hasznossága mellett a meghatározó fogalmak és jelenségek, összegyűjtése segítetné a tájékozódást a társzakmák és az építészet e területe között. Meggyorsítaná és leegyszerűsítené a kommunikációt és az együttműködést.
Vitaindító és hivatkozási alap lehetne szakmai diskurzusokban, és alkalmassá tenné a hazai törekvéseket arra, hogy eredményeiket a komplexebb globális rendszerekkel összemérve prezentálhassák.
A gyűjtemény, vagy olvasókönyv, továbbá kiindulópontja lehetne a szociális vagy humanitárius építészeti elméleti kutatások és gyakorlati tevékenységek kritikájának, s az így megszülető kritika a további folyamtoknak jelölhetne lehetséges irányokat.
Egy ilyen szöveggyűjtemény összeállítása talán ideális összefoglalója lehetne a témában folytatott kutatásaim elméleti részének, akár mint mestermunka is elképzelhető lenne.

II.

A gyakorlati folyamatok elemzése.

A gyakorlati munkák a jelenlét természetének, működésének elemzése, az elkészült projektek bemutatása értékelése.

Az elméleti, fogalmi elemzés mellett, a gyakorlati tapasztalatok rendszerezése és feldolgozása is fontos feladat. Ezt a munkát a folyamatok rendszerének megértésével és elemzésével kezdem. Értékelni és vizualizálni próbálom az eddig megtörtént beavatkozásokat és a lehetséges pozitív és negatív szenáriókból próbálok felállítani egy olyan folyamat ábrát mely  a szükséges előfeltételek megteremtése után működő képesnek tekinthető, vagy legalább vizsgálatra alkalmas. Olyan modell kialakítása a cél mely szemléltetheti egy ideális folyamat egyes lépéseit és egy sikeres hosszú távú beavatkozás mérföldköveit.

Az első két folyamat ábra a lehetséges negatív szenáriók bemutatására a veszélyek, és kockázatok feltérképezésére és értelmezésére készült. A grafikonok a jelenlét intenzitását és annak hatásait mutatják, valamint a lehetséges veszélyforrásokra koncentrálnak.

Negatív szenáriók, 1. ábra:

14. negatív szenáriók I.

Az első ábrán egy olyan folyamat látható, ahol a beavatkozás és a jelenlét nem folytonos, hanem ciklikusan ismétlődő. A jelenlét erőteljes és intenzív de hatása gyorsan elmúlik. A szociális építészeti beavatkozásokkal kapcsolatban megfogalmazott kritikák és kérdések éppen erre a lehetséges kifutásra kérdeznek rá, azaz hogy a tevékenység képes-e valóban a kitűzött célok elérésére, vagy esetleg épp ellentétes hatásokat generál. A nem folyamatos jelenlét valóban okozhat olyan változásokat melyek bizonyos tekintetben a közösség számára negatív hatást fejtenek ki. részben példa lehet erre, a Beret 10+1 projektünk is. A jelenlét nem folyamatos, impulzusszerű, s az építészeti beavatkozásokat kísérő civil programok, a tanoda és a felnőtt képző programok szintén idényszerűen megvalósuló események. Hiányzik tehát egy állandó összekötő kapocs egy olyan civil szervezet mely folyamatos jelenlétével és a kommunikációval képes megtartani az elért eredményeket. A folyamatos jelenlét hiánya a csalódottság érzetét kelti, ami az együttműködés elindításakor jellemző nyitottságot és együttműködési szándékot csökkentheti. A jelenség nem csak mikro szinten figyelhető meg. Több olyan komoly költségvetésű szociális programot is elindítottak az elmúlt években melyek impulzusszerűségük okán  hasonló veszélyeket hordoznak magukban. A nem folytonos jelenlét eredményezheti, hogy az újra és újra megismételt beavatkozások kiindulási pontja egyre mélyebbre kerül, azaz az elérni kívánt eredmény megközelítése egyre nehezebbé válik. A kiindulási pont egyre lejjebb helyeződésével a kitűzött célok eléréséhez egyre több energiára és befektetett munkára lesz szükség, s mindezek ellenére a folyamat mégsem lesz képes az elvárt eredményeket felmutatni.
A folytonosság nem csak a fizikai jelenlétre, hanem a kommunikációra is igaz. A résztvevő feleket folyamatosan tájékoztatni kell a várható eseményekről, elképzelésekről, a helyi változásokról. A kommunikáció akár önmagában is képes lehet az alkalomszerű események összekapcsolására és így a folytonosság érzetének fenntartására.

Negatív szenáriók, 2. ábra:

15. negatív szenáriók II.

A második ábrán épp az említett kommunikáció az, ami eltérést jelent az első ábrához képest. A jelenlét még továbbra is periodikus, nem folytonos, de kevésbé impulzusszerű és időben kiterjesztettebb. A jelenlétek egymásutánisága minél jobban közelít egymáshoz az elért eredmények annál fenntarthatóbbnak, tűnnek. Bár az építészeti jelenlét jelenleg elsősorban impulzusszerű eseményekben valósul meg, mégis több lehetséges irány körvonalazódik, arra nézve, hogy ezeket a folyamatokat hogyan lehet időben széthúzni. Az építés folyamata mellett a kommunikáció az, amely képes lehet az elért hatások szinten tartására.
A második ábra olyan folyamatot próbál modellezni, ahol az elért eredmények szinten tarására teszünk kísérletet. Az impulzusszerű beavatkozások minimálisan szükséges célja az kell, hogy legyen, hogy az ismétlődés pillanatai között a közösség nyitottsága együttműködő készsége ne csökkenjen.

Pozitív szenáriók, egy lehetséges ideális forgatókönyv:

16. pozitív szenáriók I.

Az ideálisnak, vagy sikeresnek tekinthető forgatókönyvet 2 ábra szemlélteti.
Az első a beavatkozások karakterére a második, pedig a beavatkozások alap összetevőire, résztvevőire vonatkozik.
az első ábrán látható, hogy a jelenlét folyamatos, dinamikája részben eltér a fent felrajzolt ábrákétól, s talán a jelenleg elfogadott elméletektől és gyakorlattól is.
A folyamat a fokozatosság elvével ellentétben, egy kiemelkedően intenzív jelenléttel indul. Ennek lehetséges sikerét modell szinten talán az idei hello wood Szakácsiba készített projektjén vizsgálhatjuk. A szakácsiba készített tigris szobor, megjelenése sokkolta a közösséget. Az építészeti jelenlét impulzusszerű volt és olyan hatást ért el mely képes volt az ott élőket, ha csak rövid időre is, de teljesen kizökkenteni a mindennapok problémáiból, s úgy tűnik ez az állapot alkalmas volt arra, hogy a közösség egymás felé forduljon, nyitottabbá és kezdeményezőbbé váljon. Ugyanakkor az építészeti vagy művészeti beavatkozás mellett, a jelenlét folytonosságát nem az építő közösségnek kellett, kell biztosítani. A helyben működő civil szervezetek ugyanis az építészeti jelet, mint eszközt használva képesek voltak a megváltozott hangulatot és a felszabaduló energiákat pozitív irányba befolyásolni. Ilyen tekintetben az építészeti jelenlét mint indikátor működött s a beavatkozás léptéke arányos volt a jelenlét időtartamával és az elérni kívánt cél léptékével is! A program következménye ként a falu képes volt olyan források elnyerésére pályázni melyek az épített környezet további fejlesztésére és a helyi identitást esősítő rendezvények események megszervezésére irányultak. Hasonló jelenséggel találkoztunk a bátonyterenyei színpad építése során is. Az elképzelés szerint, tehát, egy sikeres beavatkozás lehetséges eleme egy igen intenzív sokkszerű jelenlét, induló akció. Fontos ugyanakkor, hogy az építészeti projekt mellett a közösségnek rendelkeznie kell olyan hatékonyan működő civil szervezettel mely képes irányítani és felhasználni az építészeti jelenlét által generált hatásokat, mi több képes a kommunikációt folyamatosan fenntartani valamint képes megfogalmazni a közösség céljait és terveit. A kommunikációnak természetesen 2 irányúnak kell lennie. Az elkészült építészeti munkák karakteréről, sajátosságairól, élettartamáról esetleg rendeltetésszerű használatáról, az installáció fenntartásának módjairól a helyieket is tájékoztatni s ha szükséges képezni kell , elkerülvén a lehetséges negatív érzéseket.  
A folyamatábra további része olyan hipotézis, mely a kezdő lépés után egy folyamatosan hullámzó de mégis emelkedő tendenciát ábrázol. E részek valós mérésére és értékelésér még nem nyílt lehetőség, az ábra ezen részei az eddig szerzett tapasztalatok alapján feltételezett, ideálisan elképzelhető tendenciát ábrázolnak. Ennek hitelességét és valóságát a következő évek folyamatai tudják igazolni vagy cáfolni.

17. pozitív szenáriók II.

Nagyobb biztonsággal lehet álltásokat megfogalmazni, viszont a szükséges résztvevők tekintetében.
A második ábra a párhuzamosan futó szükséges projektelemeket valamint nagy vonalakban a résztvevőket és azok aktivitását szemlélteti. Azt állítom, hogy a  sikeres beavatkozásnak minimum 3 projektelemet kell tartalmaznia. A hosszú távú fejlesztést, mely képes lehet szignifikáns változást eredményezni egy közösség életében. Ezt olyan mikro-beavatkozásoknak kell kísérnie melyek hosszú távú hatással nem feltétlen, viszont azonnali változással mindenképp járnak. Az ilyen mikro beavatkozások személyek családok felé kell, irányuljanak szemben a hosszú távú projekttel, ami komplexebb, s a közösség egészének vagy legalábbis domináns részének érdekeit kell szem előtt tartania. Tapasztalataink szerint, a folyamatokban részt vevő települések ugyanis alig-alig nevezhetők közösségnek, annak szinte semmilyen attribútumát nem képesek felmutatni. Így az építészeti beavatkozások elsődleges célja akár mikor akár hosszú távon vizsgálva a közösség építése kell legyen. Az azonnali visszacsatolással járó családokat segítő beavatkozások éppúgy ezt segítik elő mint a közösség életében remélhetőleg hosszú távú változásokat eredményező komplexebb projektelem felépítése. A hosszú távú elképzelések kezdetben túlságosan absztrakt. A mikor beavatkozások másik fontos célja, hogy a hosszú távú projekt elfogadottsága és szükségességének megértése is megtörténjen.

Fontos, hogy az építészeti természetű mikro beavatkozások sem állhatnak egyedül. Azokat párhuzamosan olyan folyamatoknak kell kísérniük melyek a közösség építésével, foglalkoznak. A rövid távú beavatkozások fontossága a befogadhatóság és érthetőség mellett az azonnali visszacsatolás lehetősége. Az ilyen rövidtávon létrehozott akciók hatása gyorsan mérhető s az eredmények tükrében a kitűzött hosszú távú célok is módosíthatók, finom hangolhatók.

Az ábra másik fontos eleme a résztvevőkre utal. A fentiek alapján a helyi civil szervezet jelenléte kulcs fontosságú, de e mellett elengedhetetlennek tűnik a központi támogatás megjelenése is. A buttom up vagy ground up törekvések mellett a top down folyamatok belépése is előbb utóbb szükségszerűvé válik. A hosszú távú folyamatok hatékony megvalósítása e nélkül elérhetetlennek tűnik.

Az ábra a lenről jövő kezdeményezések és a fentről érkező támogatások intenzitását is mutatja. Ezen látható, hogy a lentről induló kezdeményezések intenzitása csökken miközben a központi támogatások egyre erősödő módon vannak jelen. E két folyamat metszete időben és térben is az elengedhetetlen tudás transzfer területe.

Kérdés, viszont, hogy egy szociális építészeti beavatkozás mennyiben nevezhető valóban alulról jövő kezdeményezésnek, hiszen az nem a közösség által megfogalmazott és megszült kezdeményezés. Itt megint a dolgozat első felére kell hivatkoznom, a fogalmak tisztázása elengedhetetlen illetve fontos hogy az angolszász fogalmak hazai tartalma is karakteresen megjelenjen, hiszen az alulról jövő kezdeményezések kategóriájában ilyen tekintetben a szociálisan rászorulókat támogató jellemzően budapesti szervezetek kezdeményezései sem sorolhatók be.

non profit/non profi

formálódó gondolat, s még koránt sem állítás, de úgy tűnik, a civil szektorban tevékenykedő szervezetek jelentős része, eltekintve a legnagyobbaktól és azoktól, akiket pl. az egyházak hoztak létre, nem képesek kellő hatékonysággal ellátni feladataikat, s ennek csak részben lehet oka a finanszírozás elégtelensége, hiánya. A ma Magyarországon működő és a szociális szektorban tevékenykedő civil szervezetek esetében sajnos minta a non profit fogalma mellé a non profi fogalma is kapcsolódna, ennek okainak vizsgálata elengedhetetlen, hiszen a beavatkozást végző csoportok szervezeti strukturális hiányosságai azonnal jelentkező hibaforrások, s a hosszú távú jelenlétet sikerét igen komolyan hátráltatja.

A profizmus hiányát a forráshiány mellett, megint csak kulturális hiányosságokra lehet visszavezetni, hogy tudniillik a civilség kultúrája magától segítség nélkül alakult ki hazánkban az elmúlt 20 év folyamán. Ez első lépésben a szervezetek felépítésében és működésében érhető tette.  A non profit = non profi állítás egy külön dolgozat témája kell hogy legyen, de mindenképp fontosnak tartanám a kérdés alapos körbejárását kiemelten építészeti vonatkozásait illetően.

Még

A  dolgozat csak utalásokat tartalmaz arra a 3 lépcsős szociális építészeti worshopra melynek utolsó két etapja ebben a félévben zajlott.  A Goethe intézet és az Ujirány csoport szervezésében lefolytatott munka a magdolnanegyed rehabilitációs folyamataihoz csatlakozva újfajta építészeti beavatkozások lehetőségeit vizsgálta.

A projekt 3 állomása Frankfurt-Hamburg-Budapest voltak.

A munka eredményeinek rövid összefoglalóját a digitálisan csatolt brosúra mutatja be.

A brosúrát szerkesztette: Tihanyi Dominika

Résztvevők:

Tihanyi Dominika

Kovács Árpád

Szohr Gábor

Pozsár Péter

Stefan rettich

Christian Daschek

Horváth Dániel

Együttműködő felek:

Rév 8, Alföldi Görgy

VIII. kerületi önkormányzat

UJIRÁNY csoport

Reflekt Stúdió

Karo Architecten