2011. november 7.

Reichstag









2011. november 6.

Der schläfrig Bär/az álmos medve


Soha nem vonzott Németország és Berlinbe sem vágytam soha igazán, de talán éppen ez keltette fel az érdeklődésemet, hogy vajon miért nem...? A szokásos izgalom is elmaradt amit utazás előtt érezni szoktam, csak a stressz maradt ami igy szárazon, önmagában eléggé idegesítő lehetett. De az izgalom késöbb sem ért utól.  Nem tudom, egyszerüen annyira természetes volt, mintha el sem utaztam volna. Prágában szinte ugyan ez volt az érzésem, de itt mintha még erőteljesebben jelentkezett volna. minden olyan mint idehaza. Persze nem, mert minden ilyenebb meg olyanabb, de a lényeg, a hangulat, szóval abban semmi idegen, bizsergető vagy ujszerű nincsen. Persze turistaként 3-4 nap alatt nem lehet tökéletes képet alkotni egy ekkora városról de az impressziók a megérzések ezt sugallják.
De aztán mégis találtam valamit, valami ilyesztőt vagy félelmetest.
Sokáig kerestem a szót hogy mit lehetne Berlinre mondani, hogy unalmas, egyhangú, álmos, viszzafogott, vagy üres de egyik sem fedi igazán azt amit éreztem.
Berlinben számomra minden kész, mégis az építkezések számát tekintve -mint megtudtam- csak Sanghai és Abu Dabi elözi meg a világon. Mindenhol építkeznek, a kérdés csak az hogy minek? Berlin és a Beriniek unatkoznak! A hatalmas birodalmi főváros mintha nem találná a helyét, mintha valamire várna. Berlinnek nincs küldetése és nincs arca sem. Bármennyire is lenyűgözöek a kortárs építészet egyes alkotásai bármennyire is precíz és egységes a városfejlesztés és a rehabilitáció valami mégis hiányzik. Igen fantasztikus a Reichstag kupola és igen jó a Potzdamer platz, és a bahnhof, és igen minden elképesztő színvonalon van kivitelezve, de miért? vagy kinek? vagy minek?



A főváros üresen, feladat nélkül áll és vár... a berlini medve ma kávéhabra szorva és szuvenir kirakatba állítva igyekszik velünk elhitetni hogy a hely ahol járunk igenis izgalmas és érdekes, de mivel mellesleg itt az ősz igazából ezt is csak félgözzel teszi és lefekvéshez készülődik, s talán arra gondol hogy sebaj majd jövöre mindent beleadok...



Berlinben nagy a csend, túl nagy a csend és túl nagy a nyugalom. A villamosok és a vonatok átszövik a várost de szinte hangtalanul közlekednek, a taxik vajszínűre vannak festve nehogy valaki észrevegye hogy vannak taxik is a városban. A hatalmas terek és parkok elnyelik a helyieket de a turistákat is, és minden inkább félig üres mintsem félig tele lenne. Berlin unatkozik, a falat már több mint 20 éve lebontották a megmaradt részeit pedíg ugyanazok a művészkezek vették hangosan és ünnepelve birtokukba akik késöbb alig pár év elteltével már a foglalt házak lepukkant falain a kapitalizmus borzalmait hirdették!? De már ebből is alig-alig látszik valami. a szkvatok mára már szinte teljesen eltüntek, helyükön menő galériák joviális sikeres művészek élnek.



Berlin üresen és feladat nélkül álmosan vár, de a szállodában bekapcsolom a tv-t és minden csatornán Angela beszél, s ugy tűnik az uj feladat hamarosan megtalálja a várost, s ez kissé ilyesztő vagy félelmetes...