hello wood személyes

Hello Wood!

Már több mint 24 órája, hogy az utolsó táborlakó is elhagyta a terepet. Hajnali két óra

és nem tudok aludni. Még mindig nem ereszt, még mindig nem enged el! Folyamatosan, tolulnak elő a részletek, és nem hagynak elszabadulni. Azt hiszem ilyen intenzív élményben szinte még soha nem volt részem és ha valaki hagyta, és odaadta magát a helynek, és az eseményeknek, szintén valami hasonlót kell, hogy érezzen. De ilyen fáradtságot is ritkán érezni, ami a teljes kimerültség ellenére mégis valamilyen furcsa elégedettséggel tölt fel!

A közösségteremtés fontossága és az abban rejlő erő, nem szakirodalomból megismert szaktudás ezentúl, hanem személyesen megélt, megtapasztalt élmény, ami mindenki számára magyarázat nélkül mutatja milyen eredményekre is képes. Minden amit az elmúlt héten tapasztaltam csak az enyém, és mindenkié!

Hatalmas köszönet nektek és mindenkinek aki így vagy úgy hozzájárult az együtt töltött idő sikeréhez!

Nem hittem, hogy a tavalyi sikert meg lehet ismételni. Sokat beszéltünk róla, de nem hittem. Ami történt mégis minden elképzelést felül írt. Az elmúlt hét a megismerésnek egy olyan formáját mutatta fel, mely egyszerre képes szakmai eredményeket, személyes kapcsolatokat és közösséget építeni, tudatos tervezés, vagy előre eltervezett, akarás nélkül.

Az idei fesztiválon az elkészült alkotásokon kívül, váratlanul, sokkal több minden született! A látogatókkal és a hosszabb rövidebb időre érkező vendégeinkkel együtt több mint 100-an tapasztalhatták meg a hely, és egy születő közösség erejét, lendületét, és azt hiszem egytől-egyig elégedetten távoztak.

A közösség erejét a puszta tények is jól mutatják. A szanaszét hagyott laptopok, a több százezer forintos szerszámok közül semmi nem tűnt el. A lehetetlen munkakörülmények, a hihetetlen kínzó időjárás, és a munkavédelmi előírások totális be nem tartása ellenére semmilyen baleset nem történt. Mondhatnánk ezekre hogy miért is tűnt volna el bármi is, vagy hogy szerencsénk volt hogy nem történt baleset, de én ezt is egy kicsit másképp látom. Számomra ezek az odafigyelésről és egy tisztességes közösségről beszélnek, ahol a résztvevők tiszteletben tartják egymást és figyelnek a résztvevőkre és értékeire...

a végtelenségig folytathatnám, de akkor gyanítom már senki nem olvasná el...

hatalmas erőt és lendületet kaptunk, s ígérem a fesztivál jövőre még jobb lesz, bár egyenlőre elképzelni sem tudom hogyan...

Addig is, Hello Wood! És Hatalmas kössz, Péter

...ja és természetesen love punnany...

2011 julius 16. Zamárdi