2011. december 14.

MAKING HEIMAT konferencia frankfurt I.


alább a téma leírás és fotók, az eredményekről majd még kicsit később...






An invitation from the Goethe-Institut and Deutsches Architekturmuseum DAM.

  
City of Future - Making Heimat” is the name of a project initiated jointly by the Goethe-Institut and Deutsches Architekturmuesum.

In the cities of Central and Eastern Europe, the presence of a kind of countervailing urban development is often clear to see. While historical city centers develop into attractive areas to live, full of urban diversity, in marginal areas – often due to their loss of function – basic public services and leisure facilities and thus opportunities for social interaction fall by the wayside.
This project aims to set an example in the development of small-scale strategies to counteract such trends and work towards ecological and socially sustainable urban regeneration. It aims to analyze specific functional problems of public spaces, whether in city districts or peripheral areas, and subsequently develop an appropriate course of action. This could be the systematic revitalization or conversion of designated areas, the transformation of former wasteland into a new cityscape or a site-specific urban intervention.

These efforts aim to create a specific public space that also allows for diverse usage and ultimately constitutes a “heimat”, a home, for residents. It is for this reason that the project also seeks to support residents and citizens in creating more local public spaces in their city themselves.

The first phase of the project will constitute a conference with accompanying workshops, which will take place at Deutsches Architekturmuseum in Frankfurt/Main on Thursday 10 and Friday 11 November 2011. Here, architecture studios from Estonia, Latvia, Lithuania, Poland, Slovakia, Slovenia, the Czech Republic and Hungary will gather with architects from Germany as well as other experts in the field. A brief introductory lecture will lay out the particularly problematic areas. Finally, the participating architects will present a summarized version of their own studio’s sample plans.
In workshops, to be held on the following day, the initial blueprints will be developed for possible courses of action, specific to each area. Our guests from countries in Central and Eastern Europe will provide introductions to the project areas. Together with an architect from Germany and possibly additional local experts, they will form the workshop teams. The resulting plans will be discussed at a group closing plenary session with architects and moderating experts.







2011. december 5.

zumtobel pályázati anyag




Reflekt Studio was founded on a principle that architecture as a humanitarian action with a responsibility of the environmental justice and social inclusion. The development of the built environment in order to improve the general quality of living keeping in mind the sustainability are one of the main focus points of our research connected with economical viability. The other issue is to encourage current and future generations to actively engage in research into and implementation of new sustainable and humanitarian perspectives in the built environment. The research method; learn-by doing is project based.
Beret10+1 was carried out a village in Hungary with 300 residents. The socio –economical status of the community is very low. 90% of the habitants are roma, 95% of them are unempoyed. They are suffered from environmental hazards such as flood and underflow.
The concept of the project mainly follow from the definition of environmental justice; the access to justice in environmental related matters by building capacity for 10 families who have suffered from environmental hazards such as flood or underflow.
By the second stage a public water facility to the Community House was built using local resources. The pavilion includes four main parts; bio-toilettes, kitchen access, a sanitary and a shower. The design of the building had been improved with students from the architectural department of the Art and Design University in order to bring social aspect into the architectural education. Moreover, due to the multidisciplinary approach, the team of the project includes professionals from the different fields such as sociology, economics, education and environmental sciences.
The social sustainability strategy is the active participation of the local people or rather sharing the responsibility. In a family based social space it was crucial to involve next to men, the mothers and children also organizing a summer-school.
The plan of the next year is finishing the Community House and develop the research with consequences of the empirical cases. Beret is the first stage of a long term research and social architectural initiative in cooperation with universities, architects and local people.
The current conclusion of Beret10+1 is that architecture how can be one of the main tools to achieve security. The role of the architect is expanding; being a bridge between disciplines help to implement actions aimed at sustainability of the social, environmental and economic.


new books










supercity



polis: Cameron Sinclair Shares His Secrets

polis: Cameron Sinclair Shares His Secrets

2011. december 1.

Az én Árkádiám

   
 visszatérés Árkádiába..!? hogyan? Az oda vezető út már rég nem létezik, vagy ha létezik az az út ami abba az Árkádiába visz amit mi Árkádiáról gondolunk, akkor annak természeténél fogva olyannak kell lennie amit egy bábeli már soha nem lesz képes felfedezni. De ha meg is találjuk ezt az utat Árkádiát akkor sem fogjuk megtalálni, ugyanis Árkádia sem létezik! Vagy ha mégis akkor koránt sem abban a formában ahogy azt lefesteni igyekszünk. Árkádián ugyanis először sebeket ejtett a bábeli kolosszus majd teljes egészében maga alá gyűrte. Árkádiában ma csak nyomort és mérhetelen szegénységet találnánk, ahol az egykor büszke Árkádiaiak, Bábel szeméttelepein turkálva próbálnak életben maradni, gyermekeik pedig egy-egy cudarabb éjszakán halálra fagynak.



    Árkádia nagyon messze van. Vágyakozásunk ma oda, a turista vágya egy soha nem látott egzotikus sziget felé ahol távolról mindenki boldognak és elégedettnek tűnik. Ide vágyakozunk, ide hajt minket a bábeli kolosszus bűze a romlottság az igazságtalanság... de mi mind, akkor is bábeliek vagyunk! Mindannyian itt élünk, itt nevelkedtünk, ide születtünk. Volt két nagyapám akik még hallottak az ő nagyapjuktól Árkádiáról, de mivel 6 éves voltam mikor meghaltak ezt a mesét is rég eltemettem. És így tesz mindenki mindennel ami árkádiára emlékezteti. Mi Bábeliek Bábel szabályait ismerjük és ezek között igyekszünk boldogulni eligazodni életben maradni, és nem ismerjük Árkádiát, nem tudjuk szabályait, de mélyen az ösztönök és az érzelmek szintjén sem vagyunk képesek még csak elgondolni sem, mit érez, hogyan is él Árkádia.

   Dacára az újra és újra megfogalmazott visszatérés vágyának, idősebb társaink, az elmúlt több mint 20 évben Bábel tornyát építették szorgosan, elmulasztva saját nagy lehetőségüket az összefogásra, a más felé indulásra, és eszük ágában sem volt az Árkádia felé vezető útra lépni. Ma már tudom, Féltek. Féltek ahogy én is, és elvarázsolta őket is a siker, az egyéni naggyá válás, az ego kiteljesítésének lehetősége. Mi ugyanerre készülünk ma! Indítékaink, magyarázataink, ismerve Bábelt és a bábelieket, gyanítom ugyanazok. Erőnk teljében elmulasztjuk a lehetőséget, hogy aztán 20 év múlva mi is bánjuk és ábrándozva gondoljunk szeretett Árkádiánkra

    Mi Bábelben élünk, abban a Bábelben, melynek roppant szerkezetén már megjelentek aggasztó repedések. A gazdasági és társadalmi struktúrák, már nem bírják a hirtelen hatalmasra duzzadt épület terheit és lassan elfáradnak. A hatalmas szerkezet ma az összeomlás előtti pillanatban van, de aggódnunk mégsem kell sorsa miatt. Azok az erők ugyanis akik kezdetben nagy reménnyel, később hangos áltatással a nyugati világ Bábelét építették nem riadtak meg, s tervezőként és építési vállalkozóként, ismerve a szerkezet eredendő gyengeségeit és veszélyeit már ideje korán új Bábelek felé vették az irányt. Keletre indultak, ahol, bár még keringtek legendák Árkádiáról, soha nem látott lendülettel fogtak neki az új kolosszus építésének.

    A turista vágya, már nem elég, ha Árkádiába akarunk jutni új utakon kell indulni, visszafelé ugyanis már régen nem vezet út, s a régiek tudása mely talán oda vezethetett volna szintén elenyészett! Út csak egy új Árkádia felé vezet, amiről semmit nem tudunk, Ezt a tudást pedig nem tudjuk megszerezni másképp, csak magán az úton, mely, kegyetlen, mérhetetlen veszteségekkel és fájdalommal jár! út csak egy új Árkádia felé vezet. Ahová bábeliként egyedül eljutni lehetetlen vállalkozás...

    Ma rálépni erre az útra, még hőstett lenne, az előrelátás a bölcsesség és a valódi emberi nagyság, a bátorság és tudatosság dicsérete, a szabad választás diadala. Holnap viszont már nem lesz más mint megfutamodás és menekülés az összeomló Bábel romjai alól.

2011. november 7.

Reichstag









2011. november 6.

Der schläfrig Bär/az álmos medve


Soha nem vonzott Németország és Berlinbe sem vágytam soha igazán, de talán éppen ez keltette fel az érdeklődésemet, hogy vajon miért nem...? A szokásos izgalom is elmaradt amit utazás előtt érezni szoktam, csak a stressz maradt ami igy szárazon, önmagában eléggé idegesítő lehetett. De az izgalom késöbb sem ért utól.  Nem tudom, egyszerüen annyira természetes volt, mintha el sem utaztam volna. Prágában szinte ugyan ez volt az érzésem, de itt mintha még erőteljesebben jelentkezett volna. minden olyan mint idehaza. Persze nem, mert minden ilyenebb meg olyanabb, de a lényeg, a hangulat, szóval abban semmi idegen, bizsergető vagy ujszerű nincsen. Persze turistaként 3-4 nap alatt nem lehet tökéletes képet alkotni egy ekkora városról de az impressziók a megérzések ezt sugallják.
De aztán mégis találtam valamit, valami ilyesztőt vagy félelmetest.
Sokáig kerestem a szót hogy mit lehetne Berlinre mondani, hogy unalmas, egyhangú, álmos, viszzafogott, vagy üres de egyik sem fedi igazán azt amit éreztem.
Berlinben számomra minden kész, mégis az építkezések számát tekintve -mint megtudtam- csak Sanghai és Abu Dabi elözi meg a világon. Mindenhol építkeznek, a kérdés csak az hogy minek? Berlin és a Beriniek unatkoznak! A hatalmas birodalmi főváros mintha nem találná a helyét, mintha valamire várna. Berlinnek nincs küldetése és nincs arca sem. Bármennyire is lenyűgözöek a kortárs építészet egyes alkotásai bármennyire is precíz és egységes a városfejlesztés és a rehabilitáció valami mégis hiányzik. Igen fantasztikus a Reichstag kupola és igen jó a Potzdamer platz, és a bahnhof, és igen minden elképesztő színvonalon van kivitelezve, de miért? vagy kinek? vagy minek?



A főváros üresen, feladat nélkül áll és vár... a berlini medve ma kávéhabra szorva és szuvenir kirakatba állítva igyekszik velünk elhitetni hogy a hely ahol járunk igenis izgalmas és érdekes, de mivel mellesleg itt az ősz igazából ezt is csak félgözzel teszi és lefekvéshez készülődik, s talán arra gondol hogy sebaj majd jövöre mindent beleadok...



Berlinben nagy a csend, túl nagy a csend és túl nagy a nyugalom. A villamosok és a vonatok átszövik a várost de szinte hangtalanul közlekednek, a taxik vajszínűre vannak festve nehogy valaki észrevegye hogy vannak taxik is a városban. A hatalmas terek és parkok elnyelik a helyieket de a turistákat is, és minden inkább félig üres mintsem félig tele lenne. Berlin unatkozik, a falat már több mint 20 éve lebontották a megmaradt részeit pedíg ugyanazok a művészkezek vették hangosan és ünnepelve birtokukba akik késöbb alig pár év elteltével már a foglalt házak lepukkant falain a kapitalizmus borzalmait hirdették!? De már ebből is alig-alig látszik valami. a szkvatok mára már szinte teljesen eltüntek, helyükön menő galériák joviális sikeres művészek élnek.



Berlin üresen és feladat nélkül álmosan vár, de a szállodában bekapcsolom a tv-t és minden csatornán Angela beszél, s ugy tűnik az uj feladat hamarosan megtalálja a várost, s ez kissé ilyesztő vagy félelmetes...




2011. október 25.

Gerry Judah

4:15 nél a döbbenet:


Gerry Judah: Paintings from Sam Marcuson on Vimeo.










train



2011. október 24.

2011. október 21.

reflekt a kertmoziban


Szociális építészet - építészeti beavatkozások, mint a társadalmi fejlesztés eszközei

A KÉK Kertmozi második alkalmával Samuel Mockbee amerikai építészről és az általa alapított építési és oktatási programról, a Rural Studio-ról szóló dokumentumfilmet vetítjük. Mockbee és diákjai az Auburn University építészeti tanszékének szakmai támogatásával Alabama legszegényebb térségében élő családok lakókörülményeinek és tágabb értelemben vett lakókörnyezetének javítását tűzték célul.
A diákok saját kezűleg, a családokkal együtt építették fel házaikat, közösségi központokat és imahelyeket. Bár a legegyszerűbb anyagokat használták, mégis az innovatív terveik és elhivatottságuk kiemelkedő építészetet eredményezett. Az inspiráló dokumentumfilm erős állást foglal az építészet és a szakma társadalmi szerepéről. Mivel a világon egymást érik a katasztrófák, a földrengésektől az árvizekig, a Rural Studio eszmeisége és gyakorlati módszerei világszerte és itthon egyaránt fontos tanulságokkal szolgálnak.
Meghívott vendégek: Gulyás Erzsébet és Pozsár Péter, a Reflekt Stúdió építészei. Az idén alkult Stúdió egy olyan nonprofit építészeti vállalkozás, mely a szociális építészet magyarországi helyzetével és lehetőségeivel foglalkozik. A nyáron indult BERET10+1programról fognak mesélni, egy 300 fős csereháti faluban zajló többelemű építészeti beavatkozásról, melyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a BME diákjai, a Romaversitas hallgatói és a helyi lakosok közösen végeztek. 


2011. október 20.

2011. október 11.

NO ENTRY!

alább néhány kép Vargha Péter Márk fantasztikus épületfotóiból és egy videó is!

a linken még többet találtok:
https://picasaweb.google.com/106003739947230573971/SZKK2010
https://picasaweb.google.com/106003739947230573971/KorhazHospital2005