formatan

akkor lassan lassan a lemaradások...
Gárdos Fanni formatajna a következő a sorban, mellesleg idén úgy néz ki sikerül egy érdekes interdiszciplináris projektet kezdenünk a másodéves kollegákkal!

személyes kirándulás

ma délután játszótér helyett itt jártunk:

a dupla kráteres 6582 m magas vulkán a lehel tér közelében nőtt ki és félő hogy a teret is veszélyezteti, de a felfedezők (Ábel és Samu, akikről a krátereket is elnevezték) már kidolgoztak néhány forgatókönyvet a lehetséges megoldást illetően. a képek 3245 méteren az alaptáborban készültek, ha sikerül feljebb jutni onnan is jelentkezünk.
a festés teljes egészében az ő munkájuk, a szar fotoshopolás még az enyém...
a hegyet szintén a kutatók nyomán Sabel-nek kereszteltük...

formatan 2012/3

Balogh Imola munkája, fantasztikus!

itt közlöm talán a pontosabb megértést segítendő az idei formatan feladat kiírást ami természetesen az előző két bemutatott munkára is igaz:

A formatan kurzus célja célja:

olyan formai kísérleteket indukálni melyek akár későbbi, konkrét építészeti kutatások - legyenek azok akár formaiak akár technológiaiak - alapját vagy kiindulópontját képezhetik. Cél továbbá hogy a forma elemzésén, alapos megismerésén keresztül tágítsuk az építészeti formanyelvben megjelenő lehetséges irányokat és elképzeléseket.

Feladat:

• olyan alapelem kialakítása mely egyenes alkotók és síkok által határolt.

• Az alapelemnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy sorolásával permutációjával egy olyan struktúra jöjjön létre mely tömegében „nőtt” (generált, fluid, organikus) szerkezet tulajdonságait hordozza.
• Az egyes elem kialakítása során arra kell törekedni, hogy az elem geometriája magába rejtse előre meghatározza a struktúra fejlesztésének lehetséges irányait, fő karakterisztikáját.
• Az egyes elem kialakítása során további feladat, hogy a rendszer ne statikus hanem dinamikus szerkezetet legyen képes alkotni, azaz valamilyen transzformációra legyen képes. Ennek az átmenetnek kulcs elemei jól azonosíthatók detektálhatók legyenek. Amennyiben ez nem, vagy csak részben megvalósítható úgy a végeredménynek a lehetséges transzponálás kulcs lépéseit külön-külön fázismodellekkel kész struktúrákkal kell bemutatni prezentálni.

formatan 2012/2

alább Németh Paula munkája, akár csak az előző ez is teljesen síkba kiteríthető struktúra!

formatan 2012

és akkor lassan lassan az idei formatanok. elsőként Zsilinszky Bea találmánya,
íme:

Hello Wood sajtótájékoztató @Design Terminál

Hello Wood sajtótájékoztató @Design Terminál from mome line on Vimeo.

hello wood 2012 http://hellowood.eu

http://hellowood.eu
itt az uj honlap hasznos fontos infókkal! sajtótájékoztató csütörtökön!
várunk benneteket! jelentkezzetek!

?...!

mi van akkor ha a szélsőbalos anarho-marxista gazdaságfilozófusok és a morál-ökonómus keresztény közgazdászok kb ugyanarrol kezdenek beszélni?
tudom hogy ezzel az állítással semelyik fél sem értene egyet de mi van ha mégis?...!

interjú Tóth Gergellyel a Követ egyesület közgazdászával a gazdasági rádión

DARE TO BE SMALL ceu előadás képekben

                                 

Irányított utópiák

Akkor néhány fotó a bringa ujraépítő/értelmező ws-ról továbbra is az open source technologies jegyében
nyilt forráskódok 3 azaz bringatraktor és teherbringa

alább Szemerey Samu kiállítás megnyitó szövegével

Demo Galéria kb március
foto: Petrányi Luca

Tisztelt Közönség, 

nem ússzuk meg: ahhoz, hogy eljussunk ebbe a térbe, a mai estéhez, beszélnünk kell az egykor volt jövőről. 

A diszkreditált utópiák korát éljük. Nem csak 1989 után, és nem csak Kelet-Európában: az évezred utolsó évtizede a nagy jövőképekkel való végső leszámolás ideje volt, kiteljesítve a hetvenes évek konzervatív fordulatait és továbbítva az egykori víziók romjait a tematikus városok, a kreatív városok, vagy az ökologikus, fenntartható városok kellemes és jólfésülten optimista elképzeléseibe. 

Az utópiák vesztében nem kis szerepe volt a szocialista berendezkedésű országok rendszerváltásainak. Éppenséggel nem nehéz a keleti blokk fél évszázadát egy társadalmi, építészeti és hatalmi képzeletet együtt megmozgató utópisztikus kísérletnek tekinteni.

Mindez szépen hangzik - csak éppenséggel kevés rendszert találhatnánk, ami a kádári korszaknál jobban rettegett az épített környezet mélyreható átalakításától. Az új, szocialista életformákhoz igazított városok és a lakótelepek építésében gyorsan átvette a vezető szerepet az ideológia felett a méretgazdaság és az ipar diktálta fejlesztési gondolkodás - a házgyári fejlesztések határain túl pedig elenyésző az olyan beavatkozások száma, léptéke és mélysége, amik bármit is elárulnának a magyar szocializmus jövőképeiről. Nem mintha a lakótelepek sajátosan kelet-európai projektek lettek volna. 

Ezzel együtt a rendszerváltás mifelénk is a nagyléptékű elképzelések teljes elvetését jelentette - a mélyreható átalakulás, ami az elmúlt két évtizedet jellemezte, semmilyen vízióhoz nem kapcsolódott, csupán a politikából kiszervezett magánerejű fejlesztések és a múltjukban rekedt szakmák állóháborúja volt. 

A tervezők pedig rég lemondtak a nagy, átfogó koncepciókról és szinte minden olyan ismeretről, ami ezek működését, a lehatárolt feladatok közötti összefüggéseket értelmezné. De lemondtak az épített környezet politikai képviseletéről is, azaz arról a munkáról, ami tartalmas kapcsolatot teremthetne a döntéshozatal, a stratégiaalkotás és ezek téri közegei között. 

Egy erő jött létre csupán, ami levetni látszik magáról a Kádár-rendszer távolságtartását az épített környezettől, ami nem fél felülírni a konszolidáció politikáját, azaz a magánterek viszonylagos függetlenségét és a közterek viszonylagos mozdulatlanságát illető közmegegyezést. 

Ami felismerte az építészet elhagyott jelenét és elfelejtett jövőjét, és a bennük rejlő lehetőségeket. 

Így érkeztünk meg a mai estéhez. 

Nem tudom, akkor járnánk-e jól, ha az itt látható munkák együtt szerepelnének azokkal, amik inspirációként szolgáltak a jelen kiállítás létrejöttéhez. Az mindenesetre valószínű, hogy egy ilyen elképzelt, a devecseri és ócsai terveket is felvonultató szemle fontos párja lehetne a Duna túlpartján, a Nemzeti Galériában jelenleg is látható alkotmányos tárlatnak. 

Azt gondolom, azért lett ez a kiállítás, hogy átgondoljuk a pozícióinkat. 

Mi közünk van a jövőhöz? Mit látunk a jelenből? Végtére ez lenne a kérdés, amivel a legtöbb utópia foglalkozik. 

Tudunk-e gondolni valamit az ókor és a modernitás egyaránt tervezett és előregyártott városainak együttállásáról, közös tereiről Óbudán? 

Mi fejthető fel a vállalati felelősség térbeli kultúrájából egy tisztviselőtelep emlékezetén keresztül? 

Milyen ráolvasások kínálkoznak a vidéki Magyarország tervezett életvilágaira? Egyáltalán, ki gondolt itt a vidéki Magyarország jövőjére, akár a jelenlevők közül, Devecser és Ócsa spektákulumát megelőzően? 

Tudunk-e formát, politikát, nyelvet, teret, elbeszélést kínálni a globalizáció más hazai fizikai csomópontjainak? Értjük-e a jeleket, amik a falainkra kerültek, van-e bennünk szándék, ami tovább tud lépni a pillanatnyi kereteken? Kinőttük-e a naivitást? 

Úgy áll a dolog, hogy talán két évtizede először erőteljes történeteket hallunk arról a tájról, ami eddig jobbára némaságba burkolózott. A riadalomnak, meglehet, oka és alapja van - de inkább figyeljünk a megnyíló lehetőségre. A helyre, amihez immár a saját történetünket is hozzátehetnénk. Tegyük hozzá. 

Nem a puszta ellenállás a lényeg, hanem a megértés nehéz munkája. Az alternatíva, a párhuzamos valóságok helyett a jelenlegi belakása.

Sok szerencsét.