Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Doktori Iskola
Szociális építészeti esettanulmányok I.
Pozsár Péter építész I. évfolyam
2011. június
témavezető: Turányi Gábor Dla
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát 1948. december 10-én fogadják el, melyet elsősorban a második világháború borzalmai inspiráltak. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elemi jogokról nyilatkozik.
- jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;
- jog a művelődéshez;
- jog a kulturális életben való részvételhez;
- jog a magántulajdonhoz;
- védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
- a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;
- a vélemény és kifejezése szabadsága.
Ezek a jogok minden embert megilletnek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. A több mint 60 éve született nyilatkozat ma is aktuális célkitűzései mellé azonban a globalizálódó világ hamarosan újabb sorokat fog rendelni, melyek valószínűleg egészen elemi igények köré fognak rendeződni.
Azon túl, hogy jó néha elgondolkodni a fenti tételeken, a fenti soroknak a jelenkori szociálisan érzékeny vagy elhivatott építészeti törekvésekben is komoly jelentősége van, hiszen ezen törekvések rendre a fent említett emberi jogok egyes fogalomcsoportjai köré szerveződnek.
Jelen dolgozat esettanulmány, néhány konkrét kortárs projekten keresztül szeretne rávilágítani a jelenkori szociálisan érzékeny építészet vagy környezetalakítás sajátosságaira erényeire, tendenciáira, s néhány olyan markáns eltérésre melyek alapvetően különböztetik meg az elmúlt korok hasonló témájú törekvéseitől.
A 90-es évek végén, sok évvel a modern, nagy, mindent megváltó koncepcióinak kudarcát követően, a boldog posztmodern lila ködében lassan megjelennek olyan építészeti beavatkozások, törekvések, melyek egyértelműen egy újszerű szociális szemlélet és segíteni akarás motivál. Az ENSZ és a nagy szervezetek egyetemes törekvéseivel szemben vagy ezek mellett, megjelennek olyan mikrobeavatkozások, melyek illeszkednek ugyan a nagy eszme céljaihoz, a beavatkozás azonban mégis más jellegű, hatása sokkal lokálisabb, gyorsabb közvetlenebb és azonnal mérhető!
A mikro beavatkozások sikerének oka talán, a közösség bevonása, a helyi problémák megismerése, a feltételek és lehetőségek pontos ismerete és a tervezési feladat, a program ideális az adott környezethez és mikroközösséghez történő igazítása, beláthatósága lehet. Különleges, helyzet, hogy úgy tűnik a dolog természetéből fakadóan a beavatkozások nem lehetnek 100%-ig előre tervezettek és univerzálisak. Különös, hogy a globalizálódás folyamatának közepén alakulnak ki olyan rendszerek, stratégiák, melyek hatása mikroközösségekre érvényes „csupán”.
Alább három olyan esetet választottam ki, melyek jól reprezentálják a 21. század szociális építészeti projektjeit, valamint olyanokat, melyek jó példaként, esetleg konkrét előképként szolgálhatnak az itthoni munka megkezdéséhez és a folyamat során is jó iránymutatásként szolgálhatnak.
A három példa India, az Egyesült Államok és Chile területéről származik. Mind a három projekt hasonló problémákra keres választ mint amilyenekkel mi is találkozhatunk idehaza. A három projekt ezen túl, hordozza mindazokat a jellegzetességeket, melyek szinte szabályaivá válhatnának az effajta beavatkozásoknak.
Az esetek ismertetése után, az utolsó fejezetben az itthoni terepmunka jelenlegi állásáról is beszámolok.
Esettanulmányok:
METI-HANDMADE SCHOOL
Rudrapur, Bangladesh
2004-2006
Több mint 1000 fő/km2 lakosságával Banglades az egyik legsűrűbben lakott település a világon. Jelenleg a lakosság több mint 2/3-a mezőgazdaságból él, de a népesség robbanásszerű növekedésének köszönhetően az egy főre eső művelhető terület aránya nagyon gyorsan csökken, így az alapélelmiszer előállítása és biztosítása egyre nehezebbé és bonyolultabbá válik. A termőföld hiánya, és a hihetetlen szegénység, a nagyváros felé irányuló migráció legfontosabb oka. Igy a vidéki, azaz a rurál lakosság (parasztság) jelentős része a városba költözik.
A betelepülők nagy része a külvárosi területekre koncentrálódik, olyan földszintes lakásokba melyek nem megfelelőek a hagyományos rendszereknek és ellehetetlenítik a hagyományos módon történő munkát a vidéki területeken.
1997-98 között, Anna Heringer egy évet töltött a kb. 1500 lakost számláló Radrapur városában, Banglades északi részén. Heringer a Dipshikha nevű civil szervezet önkénteseként érkezett a városba. A helyi civilszervezet állami segítség nélkül, az észak-bangladesi régióban, az oktatással, egészségüggyel és bevételt, jövedelmet generáló támogatásokkal, fejlesztési programokkal foglalkozik. Heringer évről évre visszatért, Radrapurba néhány hétre, 2002-ben mint építész hallgató a linzi design és művészeti egyetem építész szakos hallgatójaként, és egy minden részletre kiterjedő elemzést készített a városról, három kollégájával közösen a félév leforgása alatt. A kutatás célja az volt, hogy azonosítsák és dokumentálják a város civil és gazdasági szerkezetét. Első lépésben egy térképet készítettek, melyen az épületek típusát, - beleértve a használt anyagokat és az alkalmazott építési technikákat is - tünteték fel. Herongerék ennek nyomán, a legnagyobb problémának a művelhető földterület hiányát találták, ami e területen az egyetlen bevételi forrást jelentheti a lakosság számára.
Megoldásként az oktatás, illetve az oktatásban való részvétel lehetőségének megteremtését javasolták. Az elképzelés pedig nem csak egy iskola tervezését, hanem annak mihamarabbi kivitelezését is tartalmazta!
A munka 2004-ben kezdődhetett meg, és legfontosabb feladatának a hagyományos jelenlevő építési rendszerek tervezésbe történő integrálását tűzte ki célul. Hamar kiderült, hogy a hagyományosan jelenlevő föld beépítése és alkalmazása a tervbe lehetséges és megoldható. A probléma a kivitelezés módjaiban jelentkezett, hiszen mint kiderült a hiányos szaktudás és kivitelezés miatt az itt készített földépületek gyakran rossz minőségben készülnek el. Az elemzések során azt is észrevették, hogy az épületszerkezetek nem megfelelőek, az alapozás nem elégséges vagy egyáltalán nem készül el, a falak vastagsága nem elegendő, és a tetőszerkezetek nem adekvált anyagokból és technikákkal készülnek. Mindezen hiányosságok okán a helyi építőmunkások egyre inkább a hagyományos építőanyaggal szemben a tégla és beton alkalmazását kezdték előnyben részesíteni, melyek drágábbak és előállításuk sokkal több energiát és munkát igényel.
Heringer Martin Raush földépítész szakértővel konzultálva, kifejlesztett egy olyan helyi anyagokra épülő (növényi rostok, agyag, föld, homok) keveréket, mely alkalmasnak tűnt arra, hogy az építéshez megfelelő minőségű alapanyagot, építőelemet biztosítson. Ezzel párhuzamosan, a Dipshikha civil szervezet az iskola létrehozásán fáradozott. de az elképzeléseik messze nem voltak kielégítőek egy iskolával szemben támasztható igényekkel szemben.
A szervezet már el is készítettet egy koncepció tervet az iskolára, de Heringernek sikerült meggyőznie a fejlesztésért felelős szervezetet, hogy az ő tervét valósítsák meg, mely sokkal jobb kondíciókat, szellőzést, fényviszonyokat biztosított, a hagyományos építési technikák ellenére vagy épp ennek köszönhetően. A szervezet felismerte a tervben rejlő lehetőségeket, a helyi munkaerő alkalmazásának és ezáltal az egész városrész bevonásának a lehetőségét, és elfogadták a javaslatot.
Egy évvel később, hogy elfogadták a terveket az oktatás 2005-ben elkezdődhetett. A 2 emeletes épületben 3 osztályterem a földszinten, kettő az emeleten kapott helyet.
A tartó falak vályogból bambusznád erősítéssel készültek, s egy hullámlemez födémet tartanak. A felső emelet bambuszból készült. A két szintet egy kültéri lépcső köti össze.
A külső falak nyersen maradtak míg a belső felületeket világos színes festékekkel felületkezelték.
A felső emelet egy összefüggő tér, a termeket csak a lépcső választja el egymástól.
A külső falfelületeket sűrű szövésű bambuszból készítették el, így olyan felületet kaptak mely véd a külső hatásoktól, de ugyanakkor beengedi a fényt és a levegőt. A helységeket mindkét emeleten a természetes légmozgás kondicionálja.
A teljes projektet egyetemisták és képzetlen helyi munkások kivitelezték. A munka során pedig a helyi lakosság megismerhetett néhány olyan elemi szabályt, mely egy ilyen épület kivitelezésénél elengedhetetlen. Az építés során így egy igen fontos tudástranszferre is sor került, mely során kiderült, hogy a vályog falakat vastagabbra kell építeni és olyan tégla alappal kell ellátni mely eltartja a vízre nedvességre érzékeny szerkezeteket a földtől. A hagyományos falaknál vastagabb falak erősek és a belekevert növényi rostok tovább erősítették azt.
A tetőt hullámlemezből alakították ki, a tetővonalat túlnyújtva igyekeztek a falaknak további védelmet biztosítani, mely így képes lett arra, hogy az épületet a monszun idején is megvédje, a nedvességtől.
Az épület egyéb részleteiben is támaszkodik a helyi erőforrásokra, a földszinti ajtók helyén helyben festett színes textileket találunk s az emeleten is több helyen megjelennek helyi anyagok.
Az iskolaépületen kívül több modellházat is készítettek Heringerék a területen, melyek jelenleg is jól üzemelnek!
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert hasonló kihívásokért nekünk nem kell Indiáig utazni, elég ha csak körbenézünk és több olyan térséget találunk, ahol hasonló beavatkozásokra van, lehet igény. Azonban az indiai példa mégis több a következő esetekre is egyaránt jellemző tulajdonságot mutat, ami úgy tűnik sajátja az ilyen fajta projekteknek.
- Magát a beavatkozást egy több éves kutatás és előkészítés előzi meg. A jelenlét pedig folyamatos, nem egyszeri impulzusszerű, hanem repetitív és következetes. A munka egy folyamat eredménye, a kivitelezés pedig csak az utolsó lépés, mint ahogy azt majd lejjebb úja olvashatjuk.
- A projekt 2 fő pillérre támaszkodik, egy felülről jövő invenciózus elképzelésre, ahol komoly tapasztalatok és technológiai ismeretek is rendelkezésre állnak, illetve a helyi lehetőségekre, melyeket minden tekintetben figyelembe vesznek, a természeti adottságoktól a helyi munkaerőpiacon át a lakosság szerkezetéig és szociális gazdasági állapotáig. A két erő a felülről jövő kezdeményezés, mely alkalmas arra hogy felismerje lokalizálja és pontosan beazonosítsa a problémát, illetve az alulról jövő részvétel és tenni akarás minden ilyen sikeres projektben összekapcsolódik. E kapocs megszületése talán az egyik legfontosabb kulcsa a hasonló projektek sikerének!
20.000 DOLLÁROS HÁZ VIII.
(Daves House)
Newbern Alabama 2009
Rural Studio, Auburn University
A Samuel Mockabee által 1993-ban alapított BA egyetemi szak az Auburn-i Egyetem építészeti képzésének egyik alappillérévé vált. A Rural stúdió küldetése Alabama területére koncentrálódik, célja, megtanítani a hallgatókat az építész szakmával szemben támasztott etikai, és szociális szerepvállalás felismerésére és gyakorlására.
Mostanáig a Rural stúdió több mint 120 építészeti projektet tervezett, és valósított meg szerte Alabamában, köztük lakóházakat, közösségi épületeket, kápolnákat, és sport létesítményeket.
A vállalkozás sikerének egyik kulcsa egyértelműen a hosszú távú elkötelezettség a térség iránt és a folyamatos állandó kitartó jelenlét és tenni akarás.
A Rural studió utolsó 10 éve az alapító, Samuel Mockabee halálát követően, az angol születésű Andrew Freear nevéhez fűződik, aki Mockabee mondjuk úgy poetikus hozzáállását az építészeti feladatokhoz, racionalizálta, és e poetikus szemléletet kritikus, és példaértékű közösségi beavatkozásokká fejlesztette.
A 20.000 dolláros ház projekt egy 2005-ben indított kutatás, melynek célja olyan megfizethető, jó minőségű lakóházak létrehozása, mely válasz lehet az Alabamában jelenleg lévő igényekre!
2005-től minden évben hallgatók egy csoportja közösen dolgozott egy olyan olcsó mégis méltóságteljes modell ház kialakításán, mely olcsón előállítható és könnyen újragyártható, ismételhető. Az épületeket kifejezetten az alacsony jövedelmű vidéki lakosság számára tervezték. A projekt kiinduló pontja egy állami direkt finanszírozási program beindítása volt (Rural Housing Service's section 502 direct loan), melyet az arra alkalmas és kiválasztott vidéki paraszt lakosság számára tettek elérhetővé!
Az érintett területen Hale megyében a lakosság 40 százaléka alkalmasnak bizonyult erre a hitelre, ráadásul ezek nagy része idős, vagy munkaképtelen ember, s nem megfelelő körülmények között, rossz állapotú épületekben, trélerekben él. A Rural stúdió elhatározta, hogy olyan olcsó 20.000 dolláros épületeket tervez, melyek megfelelő életszínvonalat és lakókörnyezetet biztosítanak, s melyek finanszírozhatók a pályázati hitelekből, s a törlesztő részletek nem haladják meg a 100 dollárt havonta!
Ennek eredményeképp nem csak megfelelő lakókörnyezet születhet, hanem egy mikor struktúrális fejlődés is elindulhat, mely a helyi anyagok felhasználása mellett munkahelyeket biztosít az építkezések ideje alatt. a helyi lakosság számára.
Végül 9 épület vázlat lett kiválasztva, melyeket meg is építettek a hallgatók és a vezető tanárok közösen.
Visszatekintve és értékelve az elkészült projekteket kiderül, hogy a legjobban sikerült tervek, formailag a legegyszerűbb, legtisztább épületek, minden részlet egyszerű és következetes, az alkalmazott szerkezetek közérthetőek és rigorózusan egyszerűek. Ezek a projektek váltak a legolcsóbb költségvetésűekké és a leggyorsabban kivitelezhetővé.
Minden projekt közül a 2008-2009-es kísérlet került a legközelebb egy életképes prototípus megvalósításához. A tervezők egy már korábban elkészült munkájukat gondolták újra, mely Frank háza néven készült el. s melyet Frank maga lakott. A szisztematikus kutatások és Frankkal folytatott beszélgetések nyomán lassan körvonalazódtak azok a pontok, amik a korábbi tervben problémásak voltak, és nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Elsőként Frank házának 2 tornáca volt. Az első hátsó és egyben nagyobb veranda használhatatlan volt, a második ami a ház közepén helyezkedett el és teljesen nyitott volt. A hálót és a fürdőt csak függönyök választották el egymástól.
Az itt felhasznált tapasztalatok alapján az eredmény a VIII-as számú ház lett, ami Dave Thornton számára készült. Az eredmény egyszerűség és takarékosság. A ház egy finom desztilláció eredménye amely tovább nem egyszerűsíthető. Az épület egy extrudált doboz, egy tágas első verandával, egy nyitott fedélszékű nyeregtetővel. Maga a ház, azaz a doboz, mindössze 56 m2, szinte teljesen osztatlan belső térrel, amit csak a háló és a fürdő belső magja szakít meg. A tér többi része a konyha a nappali és egy kis hall teljesen összefüggő teret alkot. A magas födém, a mind a négy oldalon elhelyezett ablakok és az elöl hátul kialakított ajtók egy kényelmes jól szellőztethető teret eredményeznek.
A fenyőből készülő veranda a közösségi élet színtere lehet a nyári meleg napokon, mint egy közösségi meghosszabbítása a nappalinak. A ház fehér hullámlemezzel van burkolva. A fehér fém hullámlemez a hagyományos fa burkolatokra emlékeztet de ennél jóval olcsóbb igénytelenebb és könnyen fenntartható javítható.
A csapat a rendelkezésre álló 20.000 dollárt két részre osztotta 12.000-et anyagra 8.000-et a labor munkára és a kivitelezésre szánt. Az épület kizárólag kézi szerszámokkal és alig 3hónap alatt készült el.
Mint minden Rural studiós projekt esetében a kivitelezés itt is a folyamat utolsó fázisa volt. Ezt egy egy éves időszak előzte meg, mely során a csapat kutatásokat végzett, egy az egyben modellezett, kísérletezett, prezentálta az elképzeléseket a megrendelőnek és beépítette a kritikai észrevételeket az épület kialakításába. A diákok az egyetemen külön egy az egyben megépítették pl. a verandát, hogy meggyőződhessenek annak részleteiről a csomópontok milyenségéről és a használhatóságról. A szerkezetet később elbontották és a valós helyszínen felépítették.
A Rural stúdió a folyamatosan megújuló diáksággal, komoly építési tapasztalattal, viszonylagos elszigeteltséggel, ideális laboratórium. Valós idejű modellezési módszereket alkalmazva, óvatos, körültekintő munkával, a közösség érdekeit folyamatosan szem előtt tartva, lassan, de tendenciózusan egy olyan keretprogram kidolgozása felé halad, mely során egy új, alacsony bevételű vidéki közösségeknek készülő ház minta körvonalazódik.
Egy ilyen helyzetben az építész szerep is megváltozik. Az építész itt gyakran a döntéshozó, irányító is egyben aki egyensúlyozni képes a megrendelői álmok és kívánságok, a design és a költségek, a lakók és a helyi ügynökségek között.
Dave háza volt az első, 20.000 dolláros ház, ami helyi ingatlanbefektetők által épült, mint első lépés, egy valós ismételhető modellház felé.
A 2009-2010-es évfolyam, már olyan terveken dolgozik, mely a modellház lehetséges kiterjesztésével is foglalkozik. Freear ezen kívül egy katalógust is tervez, melyben olyan modul rendszereket alakítana ki melyekből családi házat vagy egyéb felhasználású tereket is ki lehetne alakítani.
A helyszín és a gazdasági környezet teljesen más mint az első példánál mégis a hasonlóságok gyorsan olvashatók.
- A projekt 2 irányból szerveződik, egy tudatos egyetemi koncepció, szaktudás és tenni akarás találkozik helyi igényekkel, problémákkal és elképzelésekkel.
- Az itt említett példa hordoz egy fontos aspektust, a folyamatos és elkötelezett jelenléten túl a 20.000 dolláros ház projekt egy komoly állami támogatási rendszer beindítására is reagál, lehetőséget ad arra, hogy hosszú távú állami segítséggel a lakosok roppant alacsony törlesztőrészletekkel vehessék meg az új épületeket.
A 20,000 dolláros ház projekt szinte változtatások nélkül, minden elemében és szerkezeti felépítésében átemelhető lenne hazai terepre. Az alig 4 milliós költségvetés pedig hazai viszonylatban is elég nagy kihívást jelentene a projektben részt vevők számára!
QUINTA MONROY HOUSING
iquique, chile
2003-2005
Elemental projekt
A chilei építész Alehandro Aravena 2000-ben kezdett el alacsony bekerülési költségű, nagy sűrűségű szociális építéssel és építészettel foglalkozni. Itt talákozott Andres Iacobellivel, akivel hamar megtalálták az összhangot lévén Iacobelli public policy-t tanult és érdeklődése hamar az épített környezetben fellelhető társadalmi egyenlőtlenségek felé fordult. Kettejük együttműködése néhány év alatt komoly eredményeket hozott. Létrehoztak egy egyedülálló for-profit céget, melyben kettejükön kívül hamar az egyik legnagyobb chilei olajcég a Copec és Aravena egykori egyeteme a chilei katolikus egyetem is beszállt, az Elemental Projektbe.
2003-ban az Elemental Projekt megbízást kapott a chilei államtól, hogy készítsen házakat egy közel 100 háztartást számláló alacsony jövedelmű közösség számára, fél hektáros területen Iquique 200.000 lakosú városában. A közösség ugyanis évtizedekig illegálisan foglalta el a belváros jó adottságú drága, jól értékesíthető földterületeit. A programra természetesen nem állt rendelkezésre a megfelelő mennyiségű pénz, így alig 7.500 dollárból kellett megoldani a telekvásárlást, az infrastruktúra kialakítását és az építkezést minden egyes családnak.
Aravena kiszámolta, hogy a rendelkezésre álló összegből minden családnak kb- 30 m2-es lakást lehet építeni. Aravena fantasztikus megoldást javasolt a helyzetre, melyet úgy tűnik az idő igazolni látszik. A javaslat szerint olyan rendszert terveztek, melyet az idő során a lakók maguk fejleszthetnek, alakíthatnak. A csapat egy hagyományos sorház modellből indult ki, mely azonos méretű elemekből épül fel, s melyeknek alapterületei is megegyeznek. A homlokzat kialakítás során a cél az volt, hogy az egységes és homogén homlokzatok közé mindenki maga hozhassa a színt és az egyediséget, miközben a szigorúan meghatározott keretek között marad. A belső kialakítás is rengeteg lehetőséget biztosított. A fölszintes egyszerű egységtől a kétszintes duplex kialakítására egyaránt lehetőség nyílhatott az igényeknek megfelelően.
2004-ben 9 hónap leforgása alatt 93 beton unitot készítettek el, melyek mindegyike földrengés ellen méretezve készült el. A spártai kialakítású egységek, a legalapvetőbb szolgáltatásokat nyújtották, a vízvezetékeket például kiépítették, de a konyhát, a fürdőszobákat már nem. A koncepció az volt, hogy ha a lakók beköltöznek. elkezdik majd fejleszteni és befejezni az egységeket. A lakók nemcsak hogy befejezték a belső tereket, hanem alig pár hónap leforgása alatt elkezdtek a szabad területek felé terjeszkedni, meglepő módon a tervezők gondos előre elkészített tervei és variációi alapján.
A chilei projekt, szintén rendelkezik komoly állami támogatással, de a koncepció egyedülálló és roppant ambíciózus. A félig elkészített házak, olyan keretet adnak a beköltözőknek, mely kielégíti az alapigényeket, de lehetőséget biztosít a bővítésre és fejlesztésre. A felülről jövő kezdeményezések itt egészen különleges módon találkoznak a helyi közösség igényeivel, hiszen a fejlesztések családi léptékben fejeződnek be. Itt ki kell emelni, hogy a befejezés mikéntjeire a tervezők előre tettek javaslatokat, s ami a legmeglepőbb, a családi manufaktúrák ezeket a terveket követve készítették el a bővítéseket.
A koncepció azon túl, hogy kezelte, megoldotta a problémát, olyan szerkezetet teremtett, melyben a lakó aktív részese környezetének.
Reflekt
Az esettanulmányok, tendenciák elemzése mellett, Gulyás Erzsébettel elkezdtük egy hazai környezetre szabott struktúra kiépítését, szervezését. Hosszas előkészítés után néhány hete sikerült létrehoznunk egy nonprofit vállalkozást mely hasonló célokat tűzött ki maga elé, speciálisan hazai jelenségek kezelésére. A munka a szervezeti keretek ideális megtalálásával, a célok és feladatok megfogalmazásával és ezek lehetséges alkalmazási területeinek felkutatásával kezdődött. Pár hete pedig megalapítottuk a Reflekt nonprofit Kft.-t mely az alábbi szempontok alapján kezdte meg működését:
Szemlélet
Az építészet nem (csak) mérnöki tudomány.
Szociális viselkedés gondolkodás elsajátítása, a képesség megszerzése arra, hogy bármilyen típusú léptékű építészeti feladat elvégzése során a szociális érzék, mint humán érték, mint attitűd jelenjen meg.
Az építészet eszköz nem pedig cél.
A fenti célok eléréséhez (már meglévő tapasztalatok felhasználására, társ-szervezetekkel való együttműködésre,) minden szükséges szakterület bevonására szükség van. De alapvetésként kezeljük, hogy jól előkészített megalapozott építészeti beavatkozások alkalmasak arra, hogy a fenti célokat elérjük, vagy katalizáljuk.
Az építészeti beavatkozásokat a fenntartható fejlesztések részeként komplex programok előhívójaként értelmezzük.
Célok
Kutatás
Társtudományok képviselőivel való szoros együttműködésben, olyan kutatások, fejlesztések, tanulmányok készítése, melyek
- az építészet jelenlegi gyakorlatánál jelentősen olcsóbb, gazdaságosabban üzemeltethetőbb és a kívánt funkcióknak jobban megfelelő épületek kialakítását teszik lehetővé vagy segítik elő,
- a helyi felmérések alapján, helyi problémára, közösségre építve adott problémára milyen alternatív, gyakorlati megoldás lehetséges.
Gyakorlati workshopok
Az épített környezetet szociális szükségletek alapköveként, de nem egyedül létező problémaként értelmezve, olyan javaslatokat benyújtani, az adott témakörben gyakorlati workshopokat szervezni, amelyek eredményei későbbi projektek alapjává válhat.
Építészeti beavatkozások
- tanulmányozása,
- előkészítése,
- megvalósítása,
melyek adott közösségek fejlesztését, önállóvá, működő képessé válását eredményezik.
Olyan lokális építészeti beavatkozások, amelyek a helyi erőforrásokat, potenciált felhasználva, a helyi demográfiai adottságokat, a helyi közösség jellemzőit figyelembe véve valósulnak meg.
Egyetemisták bevonása
A szociális építészeti magatartásforma leginkább a gyakorlatból, a tapasztalat szerzés során sajátítható el. Ezért, hogy ez a fajta szakmai cselekedet leginkább ösztönössé váljon, hangsúlyos egyetemisták -építész, szociológus, közgazdaságtan hallgatók, egyéb társadalomtudományok képviselőinek- bevonása a gyakorlati munkákba,
- hogy egy helyesen értelmezett szociális szemléletet elsajátíthassanak,
- hogy építészeti figyelmük a városi építészet mellett szociális vállalásokra is kiterjedjen.
Az egyesület további célja,
- hogy lehetőséget teremtsen az építészet szociális szerepvállalásának fejlesztésére és elmélyítésére,
- hidat építeni a szociális, gazdasági, közösség fejlesztők és az építészek, designerek közé.
A félév során 3-4 projekt szerkezetet, vázlatot állítottunk össze, amelyeket mind alkalmasnak tartunk arra, hogy a kutatások, elkezdődhessenek. (Ezeket a vázlatokat alább csatolom.) Mindezek közül egy kiválasztott projektet terveink szerint még az idén megvalósíthatunk!
KÖZÖSSÉGI HÁZ, KÍSÉRLETI PROJEKT 1.O
Beret, 2011-
Reflekt studio nonprofit Kft.
Beret az encsi kistérség egyik apró települése, a szegénység, a munkanélküliség az egész térségre jellemző, így természetesen Beretre is. A falu rendezett, a házak a szegénység ellenére többnyire karban tartott épületek. A falu egy része a patak parton alacsony területen fekszik, az itt található épületek 2-3 évente a kiöntött patak áldozatává válnak. A falu szegény, fejlesztésekre, munkára csekély a lehetőség. Jelenleg komoly támogatás híján nehéz is lenne vagy talán értelmetlen is az itteni beavatkozás illetve, lévén nehezen lehetne hosszútávú fejlesztésekben vagy következetességben bízni. A helyzet, egy megjelenő szervezet igényei alapján azonban jelentősen megváltozott.
A Romaversitas már régóta jelen van a térségben, sőt konkrétan Bereten is régóta tevékenykedik, s a szükséges előtanulmányokkal és felmérésekkel és kellő helyismerettel személyes kapcsolatrendszerrel is bír!
A Romaversitas elképzelései szerint nyári tábort szeretne létesíteni Bereten, mivel elég jó adotságokkal és a térségen belül központi elhelyezkedéssel rendelkezik. A projekt konstrukciója így lassan kezdett körvonalazódni. Az önkormányzat örömmel fogadta az elképzelést, a nyári terepmunka lehetőségét és 2 épületet, a volt iskola és a volt kultúrház épületét is felajánlotta a projekt számára. A Romaversitas megjelenésével egy lehetséges beavatkozás többlet jelentést kapott, s egy ilyen állandó táborhely kialakítása, mely egyébként a falu használatába kerül, s mint turisztikai kiszolgáló hely használható, igen jó kiindulópont a kísérletezés számára. A telken lévő épület külső homlokzat felújítására az önkormányzat ráadásul pályázat útján pénzt is nyert, így annak költségeivel nem kell foglalkozni. A feladat a kert hátsó részében elhelyezett külső wc blokk fejlesztése. Olyan nyári vizesblokká, mely alkalmas a tisztálkodásra, mosásra és főzésre egyaránt. A nyári építőtábor során megtervezésre és kivitelezésre is kerül a létesítmény, a romavesritas önkénteseivel és táborozóival, valamint saját önkénteseinkkel. A tervezett fejlesztés első eleme lehet egy hosszabb folyamatnak, mely során egy közösségi fedett teret, esetleg további nyári szállásokat is ki lehet alakítani.
A projekt több szempontból is alkalmas lehet egy első, kísérleti terepmunkára. Léptéke kellően kicsi és a feladat jól ütemezhető, az első vállalások pedig jó eséllyel meg is valósíthatók.
A projekt során szociológusokkal, a Romaversitas vezetőivel és hallgatóival, valamint a helyi lakossággal is kapcsolatba kerülünk és értékelhető információkat gyűjthetünk az ilyenfajta terepmunka lehetőségeiről. Beret a közösségi házon kívül alkalmas további beavatkozások elindítására, melyek eséllyel lehetnek hosszútávon is működőképesek, a futball mint leginkább meghatározó szórakozás és kikapcsolódási forma, igen szerény infrastruktúrával rendelkezik. A sporttal és a sporthoz kapcsolódó fejlesztések szintén potenciális fejlesztési lehetőségeket tartogatnak.
A bereti projekt első kísérletünk, arra hogy az itt vázolt elképzeléseket a gyakorlatbab is megvalósítsuk és a tapasztalatokat értékeljük és elemezzük. Törekszünk arra, hogy az itt elkezdett munka olyan eredményeket hozzon melyek hosszútávon és szélesebb körben is alkalmazhatók legyenek.
Tanítás Tanulás
A bemutatott esetek értékelése során tudatosan kimaradt egy mindegyikre jellemző közös vonás értékelése, ami nem más mint a meghatározó egyetemi jelenlét! A projektek egytől-egyig, eltéréseikkel és sajátosságaikkal együtt komoly egyetemi jelenléttel és együttműködéssel rendelkeznek. Az indiai eset az Osztrák, Linz-i Design és Építészeti egyetemmel, illetve annak komoly szakmai támogatásával rendelkezett, ahonnan a technológiai újítások, a szerkezeti javaslatok és maga a teljes, radrapuri koncepció eredt, s mely az adott környezetben megtermékenyülve éles, használható tudássá vált. Az indiai példa a folytonos jelenlét előnyei mellett, rávilágít arra is hogy az egyetemi szellemiség, egy kutató kísérletező szemlélet alkalmas arra, hogy feladatokat, új szemszögből tegyen megközelíthetővé.
Az Egyesült Államok béli eset iskolapélda s számomra akár mondhatjuk életcél is! Egy olyan műhely megteremtése mint a Rural stúdió, kelet európai környezetben számos egyéb tartalommal dúsulhatna puszta jelenléte okán. Az építészet ugyanis, mint ahogy azt a Design és építészet mint aktivizmus című könyvben írják, különleges szakterület, hiszen alkalmas arra, hogy a csapatmunkát és a közös alkotás élményét nyújtsa a résztvevőknek. A Rural stúdió tevékenységének bemutatása külön könyvet igényelne még akkor is ha csupán a legmarkánsabb projektekre vagy eredményekre koncentrálódna az írás. Dla témám felvetésében, és a korábbi dolgozatban is utaltam már az alabamai egyetem példaértékű tevékenységére. A stúdió elhivatott egy meghatározott térség problémáinak megoldása iránt, s ezt a programot évtizedes távlatból is töretlenül folytatják. Itt talán a leglenyűgözőbb a folytonosság ereje és az egyenletes állandó jelenlét és tenni akarás mindent elsöprő eredményei. Számos olyan pont van ahol tanulni lehetne vagy egyszerűen adaptálni az itt megszerzett és felhalmozott tudást, de most igyekszem a tanítással kapcsolatos szempontokra koncentrálni. A stúdió munkája jól strukturált és folyamatos, a munkában jellemzően 2 évfolyam az első és a harmad évesek vesznek részt vegyes csoportokban. Az első évben megszülető gondolatok a harmadéves már tapasztalatokkal rendelkező diákok fejében konkrét építészeti koncepciókká alakulnak át. A jelenlét és a terepmunka évről évre ismétlődő és személyes tapasztalatokra épülő ismeretanyag megszerzését eredményezi. A rendszer pedig egy olyan modellen keresztül készíti fel a hallgatókat egy szociálisan elhivatott építészeti szemlélet gyakorlására mely nyilvánvaló, személyesen megismerhető, és megérthető, valamint kellő gyakorlattal más helyzetekre is alkalmazható, transzferálható. A Rural stúdió munkájának eredményei példaértékűek és a szociális építészetnek egy igen határozott karakteres megnyilvánulási formái. E sikerről mi sem árulkodik jobban, hogy a New York-i MOMA mely talán a világ egyik legismertebb kortárs művészeti galériája, ez év januárjában egy több hónapos kiállítást szentelt a Rural stúdió munkájának, illetve az ennek kapcsán felmerülő építészeti szemlélet mint jelenség bemutatásának. Nem kis dolog ez, építészet ilyen formában ezelőtt még nem került bemutatásra ennyire exponált környezetben. A bemutatott esetek abból a könyvből származnak melyet a kiállítás kapcsán szerkesztettek, s mely összegyűjti az elmúlt évtizedek legkarakteresebb szociális jellegű beavatkozásait.
A chilei projektnél szintén hasonló helyzettel találkozhatunk. Bár nem volt kellően hangsúlyozva, Alehandro Aravena, a Harvard egyetem tanáraként kezdett bele a szociális építészet lehetőségeinek feltérképezésébe, s a teljes Elemental projekt a chilei katolikus egyetem szigorú jelenléte és irányítása mellet jöhetett létre.
Az egyetemek jelenléte tehát minden ismertetett projekt esetében erős és megkérdőjelezhetetlen. A projektek kapcsán az oktatási intézmények azaz az egyetemek valódi küldetésüket tudják gyakorolni egy egészen egyedülálló helyzetben. Az egyetemek úgy végeznek itt kutatás fejlesztési projekteket, hogy közben a graduális képzést folytatják. S nem elég hogy ezt a két területet sikerrel ötvözik az egész a megvalósulás lehetőségével párosul, azaz függetlenül a finanszírozás forrásaitól, valóságos projekteket eredményez a folytatott munka. Mondani sem kell, hogy milyen előnyökkel jár az egyetemi oktatás a kutatás fejlesztés, és a projekt valós gazdasági és szociális környezetbe való illesztésének lehetősége. A felsorolt 3 projekt mintaértékű, követendő modell egyetemeknek hallgatóknak és a piaci szektor egyes szereplői számára egyaránt. A projektek sikere abból, fakad, hogy az egyes szereplők felismerték a résztvevőkben rejlő lehetőségeket és partnerként tekintettek egymásra. E látszólag elemi szempont azonban a mai magyar környezetben szinte sehol nem teljesíthető maradéktalanul. Az egyetemek sok tekintetben nem reagálnak a jelen kor kihívásaira ugyanakkor ellenérzéseket táplálnak a gazdasági szektor bizonyos szereplőivel szemben, akik cserébe nem tekintik megfelelő szakmai partnernek, az egyetemeket. S ezek közösen nem fordítanak energiákat arra hogy a felhasználói oldal azaz a civil lakosság igényeit gondosan feltérképezzék és ezen valós igényekre megfelelő válaszokat keressenek. A félév során tartott prezentációkon keresztül bepillantást nyerhettünk szinte a teljes hazai és határon túli magyar építészetoktatásba, s a beszámolók szinte mindegyike a hiányosságok és a nehézségek bemutatására koncentrált. Nem a problémák meglétét és milyenségét szeretném értékelni, hanem egy egyértelmű hiányra szeretném felhívni a figyelmet, mely a fent felsorolt példák tükrében talán jól látható. Mintha az építészet oktatás elvesztette volna céljait, s mintha az építész képzés egyfajta jól begyakorolt rutin lenne, mely azért képez építészeket mert ez a dolga vagy mert építészeket képezni kell.
Úgy érzem, hogy végighallgatva a debreceni a győri építész képzésről tartott prezentéciót, meghallgatva a műegyetemi helyzetet és jól ismerve saját körülményeinket lassan elérkezhet az ideje annak hogy az említett építészképzések új tartalmak köré szerveződhessenek, új célok és kihívások kutatása után iramodhassanak. S elég ha itt a Rural stúdió léptékére elhivatottságára és következetességére gondolunk. Az ott végzett munka, bár többnyire építészek és építész hallgatók munkája, olyan járulékos, eredményekkel járnak melyek messze túlmutatnak a létrejött 60-70 m2-es lakóházak falain. Beszélhetnénk itt a munka kapcsán sarjadó új identitásról, vagy akár mikrogazdasági jelenségekről, beszélhetnénk a közösség újrateremtésének lehetőségéről, vagy egy használható szaktudás megszerzéséről, és még sok minden másról. A lényeg úgy tűnik a célok pontos megfogalmazásában és azok következetes végigvitelében, valamint a feladattal és a szerepekkel szemben tanúsított, komolyan vett alázatban, illetve egy olyan koncentrációban, mondjuk úgy befelé figyelésben, rejlik mely minden fenti projekt sajátja. Talán ez a fajta befelé figyelés a legnagyobb tanulsága a felsorolt példáknak. Nem a sikeres beavatkozások, hanem a képesség a befelé figyelésre, a bátorság a saját hiányosságaink felismerésére, a nyitottság ezen problémák feltárására megbeszélésére, majd a törekvés ezek megolgására!
Felhasznált szakirodalom:
EXPANDING ARCHITECTURE, DESIGN AS ACTIVISM
D.A.P. Ditributed Art Publisher,Inc. 2008
New York
The power of Pro bono
D.A.P. Ditributed Art Publisher,Inc. 2010
New York
Small scale, big change
The Museum of Modern Art MOMA 2010
New York
