http://www.storefrontnews.org/programming/events?preview=true&e=465

? SCALE BIG CHANGE

WEDNESDAY FEBRUARY 1, 2012

A Productive Disagreement between Barry Bergdoll and Leonardo Diaz Borioli addressing the agencies and effects around notions of scale.

? SCALE BIG CHANGE

February 1st, 7pm-9pm

A Productive Disagreement between Barry Bergdoll and Leonardo Diaz Borioli addressing the agencies and effects around notions of scale.

? Scale Big Change is a Productive Disagreement Series event with MoMa Curator Barry Bergdoll and architect Leonardo Diaz-Borioli about the role of the social architect. MoMAS’s 2010 exhibition Small Scale Big Change: New Architectures of Social Engagement brought to its center the idea of socially responsible architecture. As a byproduct, it also brought forward the figure of a social architect cum aesthetic artist that must negotiate his role with experts, corporations, foundations, charities, academia, community organizers and governmental officials. Storefront’s productive disagreement “? Scale Big Change” will discuss the idea of socially responsible architecture highlighted in the 2010 MoMA exhibition and the role of designers, funders, governments, and citizens in the creation of buildings, spaces and infrastructure desgined for undeserved populations. Based on first-hand experiences with Mexican local governments, and specifically with a tourist-related project Leonardo Díaz-Borioli will present an alternative viewpoint to what is considered “small scale.”

By highlighting architect-as-artists’ projects for underserved populations, Small Scale Big Change: New Architectures of Social Engagement strengthened the role of a certain kind of social architect. In the Small Scale Big Change catalogue, Barry Bergdoll points out a genealogy between “critiques of orthodox modernism of the 1970s” and the “collaborative attitude” shared by the architects included in the show. In the late 1960s, when MoMA highlighted the discipline’s autonomy through presentations of the individual architect with artistic merits, MoMA’s curator Arthur Drexler was warning the profession about the discipline being prey to the “effete mannerisms of proletarian snobbery” and MoMA curator Emilio Ambasz believed that students of architecture thought that problems “had to be first solved from a sociological point of view. But in all truth, they made bad sociology and even worse architecture…” 

Parallel to the work of MoMA favored architects, the discipline continued to engage with social-oriented projects. However, developmental policies have been long criticized on geopolitical grounds and recent scholarship points out how modern architecture had a far more permanent and vital role to play in the post-war era in the making of the Third World through expert architects shaping the policies towards the developing world.  But how does today’s socially responsible architect relate to such history?

About the participants:

Barry Bergdoll 
Barry Bergdoll is the Philip Johnson Chief Curator of Architecture and Design at the Museum of Modern Art and professor of modern architectural history at Columbia University. Holding a B.A. from Columbia, an M.A. from King's College, Cambridge, and a Ph.D. from Columbia, his broad interests center on modern architectural history with a particular emphasis on France and Germany since 1800.

Bergdoll has organized, curated, and consulted on many landmark exhibitions of 19th- and 20th-century architecture including "Home Delivery: Fabricating the Modern Dwelling" at MoMA (2008); "Lost Vanguard: Soviet Modernist Architecture, 1922-32" at MoMA (2007); "Mies in Berlin" at MoMA (2001), with Terence Riley; "Breuer in Minnesota" at the Minneapolis Institute of Arts (2002); "Les Vaudoyer: Une Dynastie d'Architectes at the Musée D'Orsay, Paris (1991); and "Ste. Geneviève/Pantheon; Symbol of Revolutions," at the Canadian Centre for Architecture, Montreal (1989).

He is author or editor of numerous publications including, Mies in Berlin (winner of the 2002 Philip Johnson Award of the Society of Architectural Historians and AICA Best Exhibition Award, 2002); Karl Friedrich Schinkel: An Architecture for Prussia (1994), winner of the AIA Book Award in 1995; and Lẻon Veudoyer: Historicism in the Age of Industry (1994); and European Architecture 1750-1890, in the Oxford History of Art series. An edited volume, Fragments: Architecture and the Unfinished, was recently published by Thames and Hudson (London, 2006). He served as President of the Society of Architectural Historians from 2006 to 2008.

Leonardo Diaz-Borioli

Leonardo Díaz-Borioli is the Creative Director of Estudio 3.14, an international design firm based in Guadalajara, México, and professor of Design Studio and Architectural History at the Instituto Tecnológico de Monterrey. Holding a B.Arch from the Instututo Tecnológico de Estudios Superiores de Occiedente, a SMArchS in History Theory and Criticism of architecture from the M.I.T., and currently an ABD PhD at Princeton University. His academic interests center on modern architectural history of Latin America with an emphasis on the discipline's focus in subjectivity.

Díaz-Borioli has organized and curated exhibitions in Mexico about urban topics, and steers an award winning and internationally published design practice whose projects range from private homes to large scale public projects and urban and landscape design. He is also a consultant to local governments in México. His publications range from newspaper architecture criticism to scholarly pieces published in Turkey, Europe, and the Americas that mainly focus on the creation of the figure of Luis Barragán throughout the twentieth century.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

The Productive Disagreements Series is part of Storefront's programming for the development of conversations between ideologically opposed institutions, critics, artist or architects reflecting on contemporary issues around the globe. The events avoid compromise and agreement as a methodology of dialogical exchange, promoting confrontation and dialogue in order to generate a responsive audience and increase participation obtaining a multiplicity of viewpoints and strategies.

HELLO WOOD 2012

hát akkor itt az első előzetes! várjuk az észrevételeket és javaslatokat...folyt köv...


Hello Wood 2012

tervezett forgatókönyv

A fesztivál idei programja a megelőzőekkel ellentétben konkrét téma köré szerveződik, aminek a tervezett hívószava:

Hello Wood calling heroes, azaz a Hello Wood hívja hőseit.

A programot olyan kulcsszavak mentén szeretnénk kialakítani, mint a szociális érzékenység, a közösség és egyén viszonya, az egyéni szerepvállalás, a felelősségmegosztás fontossága, a közösség ereje. Hirdetni szeretnénk a tett, a megtörténés, a valóra válás lehetőségét és jelentőségét, illetve a közösen végzett munka erejét, értékét, egymás megismerését és megértését, a teremtés katartikus tapasztalatát. Ezen túl a kísérletezésre, illetve arra a bátorságra szeretnénk felkérni vagy ösztönözni a résztvevőket mely az új utakon való elindulásra, az ismeretlennel való szembenézésre inspirál, vállalva ennek minden kockázatát.

A 2012-es alkotótábor új tartalommal gazdagodik. Az installációk, az alkotások létrehozása és a közösségteremtés élménye mellett, a másik iránt vállalt felelősség, még ha közvetett módon is, de a fesztivál valós részévé, igazi tartalmává válik. A tervezett installációk ugyanis, meghagyva természetesen minden teret és alkotói szabadságot, konkrétan meghatározott igények beteljesítésére, megvalósítására jönnek létre. A tervezett installációk olyan közösségek, marginalizált vagy speciális csoportok számára készülnek, akiknek igényeire, hitünk szerint, az alkotó tábor eszközeivel, léptékével, szaktudásával és innovatív szemléletmódjával képesek vagyunk helyes, indokolt és a környezetbe illeszthető, korrekt választ vagy megoldást adni.

Az idei Hello Wood projekt előkészítésébe a multidiszciplináris tervezői és művész csapat mellett olyan civil szervezeteket, intézményeket vonunk be, melyek sok éves tapasztalataik alapján képesek rámutatni azokra a csoportokra, ahol fogadókészség, akarat és szükség van a fesztivál által létrehozható alkotásokra, installációkra. A civil szervezetek segítségével az előkészítő munka során szeretnénk kiválasztani azt a maximum 5 helyszínt, illetve csoportot vagy közösséget, akik elképzeléseiket és vágyaikat oly módon képesek megfogalmazni, hogy azokra az alkotó tábor által biztosított keretek között a lehető legtökéletesebb választ, megoldást legyünk képesek nyújtani.

A projekthelyszínek kiválasztása és véglegesítése után elkezdődik egy kommunikáció a kiválasztott csoportok, illetve a résztvevő alkotók és szervezők között, ami során a megfogalmazott igényeket, vágyakat tovább pontosítva kialakul a tervezett installáció vagy beavatkozás több részlete, léptéke, helye, funkciója stb... A személyes kapcsolat ezt követően az alkotótábor során is fennmarad, mivel ide a kiválasztott csoportok egy-két reprezentánsa vagy a projekt helyi felelőse is meghívót kap, aki az egy hét alatt a közösségének dolgozó csapatot instruálja és abban segíti, hogy a tervezett alkotások a lehető legpontosabban illeszkedhessenek a helyi igényekhez, ezáltal befogadhatóak és elfogadhatóak maradhassanak.

Az alkotótábor további workshopjait lazán e folyamat köré szeretnénk szőni, a filmes, tipográfiai (grafikai), színházi és irodalmi workshopoknak a saját eszközeikkel e folyamatra kell rácsatlakozniuk. Hangsúlyozottan nem alárendelt viszony ez, hanem mellérendelt, ami nem akar a művészi szabadság útjába állni, pusztán lehetséges irányokat kíván vázolni, javasolni. Éppen ezért a tervezett workshopoknak már az első kapcsolatfelvétel pillanatában részt és komoly feladatot kell vállalniuk, mind az előkészítés, mind pedig az oda tervezett installációk és további műalkotások életrehívásában. Cél, hogy amennyiben ez lehetséges, a felsorolt workshopok valamilyen módon kötődjenek egy-egy helyszínhez és témához, valamint hogy a helyszíni jelenlét sokszínűségének és komplexitásának létrejöttét garantálják jelenlétükkel.

A workshopot, mint egyfajta műhelymunkát képzeljük el a teljes folyamaton belül, ennek minden előnyével együtt. Az alkotótáborban ugyanis olyan ideális feltételeket tudunk teremteni melyek egyrészt alkalmasak a nyugodt és rendezett munkavégzésre, biztosítva a szükséges infrastruktúrát ellátást, alapanyagokat. De ezen túl arra is ideális körülményeket teremt, hogy az egyes szakterületek megismerjék egymás munkáját, hogy a társszakmák felfedezhessenek olyan együttállásokat mely közös munkához, gondolkodáshoz vezetnek. Találkozhatnak a célcsoport tagjaival, megismerhetik és beépíthetik azok konkrét igényeit és észrevételeit az alkotás folyamatába. Találkozhatnak civil szervezetekkel, akik további lehetőségeket tárhatnak fel az alkotók előtt, hogy tudásukat hol, hogyan és milyen módon kamatoztathatnák a jövőben, illetve hol találhatnak további olyan csoportokat vagy közösségeket aki nyitottak, befogadók és szükségük lenne hasonló együttműködésre, segítségre, beavatkozásra.

A workshop zárását követően a kész alkotások végleges helyükre kerülnek. Az elkészült installációkat viszont nem egyszerűen a helyszínre szállítjuk, hanem azok megérkezése és helyszínre illesztése, illetve ezzel párhuzamosan a közösség számára történő bemutatása szervezett módon, egy előre kitalált dramaturgia szerint fog lezajlani. Ezt szintén a helyi közösség előzetesen feltérképezett elképzelései és igényei valamint a táborban részt vevő reprezentánsok folyamatos útmutatása mentén tervezzük majd meg. A konkrét helyszínekre nem szükséges, hogy a teljes, 100-150 fős Hello Wood csapat leérkezzen (bár ennek sincs semmi akadálya), hanem ebben főleg a kivitelező csapat és a dramaturgiát megvalósító stáb, illetve az adott helyszínre dolgozó további csapatok vennének részt. A csapat helyszíni jelenlétét 2 naposra tervezzük, ezalatt történik meg az installálás és a bemutató, amit egy megtervezett előadás, vetítés követ. Ezután az alkotók megvendégelik a közösséget, fogadva az észrevételeket és kritikákat.

A tervezett folyamat önmagában egy kísérlet. Kísérlet a résztvevő hallgatók számára, hogy képesek–e az egyéni felelősség terhével bírni és annak lehetőségével élni. Képesek–e olyan műalkotásokat, olyan önmagában meghatározott esztétikai tartalommal bíró installációkat létrehozni, amik ezen túlmenően is képesek valamilyen feladatot betölteni, egy célt szolgálni. Kísérlet valamennyi résztvevő számára, hogy képesek vagyunk–e közösséget teremteni, társszakmák bevonásával a táboron belül az oly szokszor hangoztatott és papíron jól ismert multidiszciplinásis alkotási folyamatot megvalósítani. Képesek–e befogadni és elfogadni más társadalmi csoportok jelenlétét, illetve képesek–e feldolgozni vagy megismerni ezen közösségek kérdéseit, igényeit és problémáit.

Mindezek együtt komoly kihívást jelentenek egy fiatal alkotó számára, ám a feladat sikeres teljesítése valóban újraértelmezheti vagy legalábbis teljesen új tartalmakkal gazdagíthatja a résztvevők szakmájukról, munkáról, közösségről és a társadalmi szerepvállalásról alkotott képét.

Éppen ezért:

A Hello Wood 2012-ben hősöket vár az alkotóhétre.

Olyan elkötelezett és tenni akaró építészeket, művészeket, designereket, alkotókat, akik erőt és akarást éreznek a fenti célok megformálására, kommunikálására és valóra váltására. Olyan alkotókat, akik saját eszközeikkel képesek a megfogalmazott vágyakat, víziókat, álmokat megvalósítani, formába önteni és teljesíteni.

Ma a közös munka, a tenni akarás, a tettrekészség, az egymásra figyelés olyan erények, melyek birtoklása vagy megszerzése önmagában hatalmas lépés, ha úgy tetszik, valódi hőstett!

Budapest, 2012 január

pozsarmate.hu

http://www.facebook.com/events/250497275019671/?notif_t=event_invite

pozsarmate.hu by Pozsár Máté

újévi nagytakarítás

miközben a rengeteg szemetet hajigáltuk ki az irodából ráakadtam Annie Choi fantasztikus írására, az építészekről az építészeknek. most is ugyanolyan szórakoztató volt olvasni mint pár éve, és azt hiszem ideális évkezdő, bevezető írás, sok hasznos tanáccsal a jövőre nézve. szóval 2012, hajrá magyar építészet!

(a képre kattintva olvasható is a szöveg :))

viszlát 2011 hello világvége

helló! kössz az eddigi odafigyelést érdeklődést kommenteket, bár a követők száma valamiért 20 fölé nem emelkedik(!) egyre többen figyelitek a blogot ezért nagy köszönet. remélem idén is találtok majd figyelemre méltó bejegyzéseket. 

és akkor egy-két statisztika: 2011-ben 83 bejegyzés készült. a legtöbbszőr a burning man bejegyzést néztétek meg több mint 1800-an ami nyilvánvalóan nem az én hanem a remek google keresőmotorok érdeme. a saját bejegyzések közül a legnépszerűbb a hello wood személyes bejegyzés volt ami számomra nagy öröm, majdnem 200 an olvastátok el. decemberben 1600 szor előző évben pedíg több mint 20 ezerszer klikkeltetek ide!

szóval kössz, és viszlát 2011 helló világvége! de addíg is még sok a tennivaló...