Dla 2012 jan 20

Építési gyakorlatok, következtetések,

stratégiák

Dla Dolgozat

2012 Január MOME

Készítette: Pozsár Péter

Konzulens: Turányi Gábor

Levinas

Levinast illetően nem vállalkozhatok értékelésre vagy elemzésre. csupán kérdéseket fogalmazok meg, olyan felvetéseivel kapcsolatban melyek egy-egy számomra érdekes témát valóban izgalmas és új megvilágításba helyeznek. Mint ahogy azt Heideggernél is láthatjuk a pontos kérdés megtalálása és megfogalmazása már önmagában sokat segíthet, sőt szélsőséges helyzetben akár már a választ is tartalmazhatja. Igy tehát a kérdésmegfogalmazásra koncentrálnék.

levinas és a biblia

Nemo a Levinasal készített interjúban elsőként a bibliáról kérdezi a mestert. Levinas válaszából kiderül, hogy számára olyan alapvetés a biblia, melyről egy helyen azt állítja, hogy a világirodalom nem más mint a biblia egyfajta interpretációja. Levinas mintha szintén így tenne, interpretálna. fontos neki a biblia és számos helyen, mintha az itt fellelhető alapmotívumokat is segítségül hívná elképzeléseinek igazolására. Lehet-e, hogy Levinas az első mértékadó filozófus aki Nietzsche után a bibliára újra mint alapvetés hivatkozik?

Levinas filozófiájának egyik legizgalmasabb kérdésköre, a személyes kapcsolat kizárólagosságának, jelentőségére koncentrál. A te és én viszonyára, mely a számára kiváltképp fontos jelenségek egyedüli forrása, ami a harmadik fél megjelenésével szertefoszlik. Lehet e, hogy az Ádám és Éva történet egyfajta archetípusa e Levinasi gondolatnak? A tökéletes állapot mikor nincs harmadik szereplő, csupán eredendően kettő. Lehet-e, hogy itt kereshető Levinas ide vonatkozó felvetéseinek eredete? A motívumok is mintha teljesen illeszkednének. A harmadik megjelenése, mindent megváltoztat. Megajándékozza őket a tudás nagyszerű lehetőségével de elveszi tőlük azt az irigylésre méltó tökéletes egymásra figyelést melyet Levinas minden erejével próbál megtalálni és azonosítani. Megjelenik a harmadik, a sok, és ezzel megszületik a társadalom mely képes a megszerezhető, objektív tudást gyarapítani, de elveszti az egymásra figyelés kizárólagosságát felelősségét és minden egyéb értékét. Levinas bonyolult és fáradhatatlan kísérletei e személyes és kizárólagos viszony elemzésére és tulajdonságai felfedésére mintha e konfliktust úgy szeretné visszabontani ahogy a kortárs fizika az ősrobbanás pillanatát. Ádám és Éva a tökéletes egymásra figyelés, a harmadik, a kívülálló nézőpontja nélkül. A biblia talán még különlegesebb tartalommal is gazdagíthatja a kérdést. A harmadik a tudást a külső nézőpontot, egyfajta objektivitást jelenít meg ami számomra izgalmas, hiszen a tudás megszerzése így törvény szerűen együtt jár a harmadik megjelenésével, ha úgy tetszik egy és ugyan az. Azaz visszafordítva a kérdést: lehet-e, hogy a harmadik megjelenése nélkül esélytelen lenne bármiféle tudás megszerzése is? Mikor észreveszik, hogy meztelenek az nem csak a hirtelen szerzett tudás eredménye, hanem a külső szemlélő megjelenésének is lehet az oka. Lehet-e hát, hogy a külső szemlélő és a megszerezhető objektív tudás végül is ugyan az? Lehet e, hogy ez a folyamat ezáltal törvényszerű és szükséges?

Levinas és Heidegger

Heidegger, számomra úgy tűnik a másik alapállítás Levinas munkásságában. A vele szemben kialakított ellenállást azonban, véleményem szerint főleg érzelmi motívumok mozgatják vagy határozzák meg. A Nemoval készült interjú, bár szerkesztett, mégis tartalmaz olyan nyomokat melyek számomra Levinas leplezhetetlen érzelmi viszonyáról árulkodnak, s mintha az egész heideggeri kritikát átszőné, akárcsak a Levinasi koncepciókat, valamilyen érzelmi tartalom, amibe szinte minden bele tartozhat, ami a logika számára megfoghatatlan vagy értelmezhetetlen de mégis egyértelműen a lét fontos alapvető alkotóelemeit képezik, mit pl. a szerelem, a nőhöz való viszony, az apaság érzet vagy akár az a személyes kapcsolat amit a másik arcába tekintve fedezhetünk fel.

Levinas mintha a lét és idővel szállna szembe, miközben maga is elismeri a mű értékét s a valaha készült legjobb 4-5 filozófiai mű közé sorolja.

A megközelítés igen különleges. Elismerve a Lét és idő szinte tökéletes koherenciáját a mű tökéletes belső logikáját, nem a részletek vagy az összefüggések elemzésével és bírálatával kezd foglalkozni hanem egy szélesebb, tágabb perspektívát vesz. Eltávolodik a mű belső rendszerétől, s azt a hideg távolságtartó objektivitást kérdőjelezi meg melyre alapvetően épül. Mintha azt mondaná, a mű jó, tökéletes, csakhogy az elfoglalt nézőpont ahonnan a kérdést vizsgáljuk nem kielégítő. Hiányzik belőle a személyes kapcsolat, és mindaz, amit Levinas e mögé igyekszik gyűjteni. Mondhatjuk e, hogy Levinas filozófiai rendszerében vizsgálva, Heidegger a kizárt harmadik pozícióját foglalja el? Mondhatjuk e, hogy nem maga, a lét és időben feltett kérdés, hanem a kérdező által elfoglalt pozíció, az ami helytelen, s ezért hiába a tökéletesen feltett kérdés, a válasz szükség szerűen nem lehet érvényes vagy igaz?

A nő a fiú és az arc

Egyetértek Levinas állításaival melyek megkérdőjelezik az általában vett ismeret, tudás egyedülállóságát és teljességét. Azt is elfogadhatónak tartom, hogy a másfajta tartalmak gyökere valamilyen módon egy velünk született etikához köthetőek. De a te és én rendszere, illetve ennek tulajdonított jelentőség, túl sok ellentmondással terhelt. Levinas olyan elemeket, nevezzük ezeket mondjuk érzelmeknek, szeretne beemelni a nyugati filozófia-történetbe melyek hiányoznak abból, s e felismerés megint csak zseniális. Az olyan kijelentések, mit hogy a nagy filozófiai rendszerek igazságtalanok az értelem másfajta megtapasztalásával szemben szintén ezt az igényt támasztják alá.

Akárcsak a nő a fiú és az arc megjelenései.

A nőt mint magát a másságot azonosítja, s az erotikus vonzalmat is a teljes másság kiindulópontjaként értelmezi. De mégis a nőhöz való viszonyban vél felfedezni olyan lehetőségeket, ahol az én létének teljes elszigeteltségéből és megérthetetlenségéből valamilyen módon képes kilépni. Ha jól értem Levinas a gyönyör forrásának éppen ezt a közelítést nevezi meg. A következő példában az apa és fiú viszonyán keresztül tovább árnyalja az érzelmek jelentőségét a társas viszony és etika vonatkozásában, valamint bevezeti az idő fogalmát. A fiúság jelenségét, az apa kiterjesztéseként fogalmazza meg. Olyan jelenségnek nevezi melyben a fiú az apa vágyainak megtestesítője és időbeli kiterjesztése. Ezzel kapcsolatban had' számoljak be személyes tapasztalataimról, melyek részleteiben térnek el Levinas jellemzésétől, de messzemenőkig alátámasztják azt. Fiaimmal kapcsolatos élményeim egyik alapeleme, hogy a belátható idő lerövidült de ugyanakkor ki is tágult. Bár gyermekeimbe nem táplálom közvetlenül saját vágyaimat, kétségtelenül ott vagyok bennük ahogy azt Levinas fogalmazta. Megszületésük pillanatában részévé váltam valaminek amit ezidáig nem tudtam elgondolni. Egy láncszem lettem a láncolatban nem pedig egy lánc utolsó eleme. Hatalmas különbség ez, hiszen tanulva az előrenézést a kapcsolat felvétel lehetséges módozatait fiaimmal, megértem a kötödéseket és viszonyokat visszafelé is, kezdetben apám, de akár olyan őseim irányába is akiket alig, vagy egyáltalán nem ismerhettem. A fiúság tényleg megnyit időbeli csatornákat, melyek azonban nem korlátozódnak egy irányra, lefelé és felfelé is egyaránt működnek. A fiúk megszületésével a halál is jóval közelebb, beláthatóbb távolságra került, ugyanakkor természetesebb és magától értetődőbbé is vált egyszerre.

Levinas ilyen és ehhez hasonló érzelmek elemzésével igyekszik igazolást nyerni egy feltételezett, veleszületett etika, vagy a személyes kapcsolat kizárólagos őszinteségére és teljességére vonatkozóan. E területen keresgélve szeretné feltölteni azt a szintén nyilvánvaló űrt, mely könnyen belátható s mely a „leélt élet és aközött, ami belőle a történelem és a világ eseményeinek kronológiai rendjében közölhető” dolgok vagy jelenségek között húzódik.

Itt talán újra megemlíthetjük, hogy ezzel párhuzamosan a fenti példákkal és jelenségekkel a heideggeri objektivitás alapjait szeretné tovább bizonytalanítani.

te és én, és az asszimetria

Levinas a személyes kapcsolatok asszimetriájáról beszél. Ennek egyik alapját talán az az állítása képezi mely szerint „ A létezéshez fűződő viszonyom annyira benső viszony, hogy tudásom és önkifejezési módjaim bármiféle kiterjesztése érintetlenül hagyná.” e számomra teljesen elfogadható gondolat tökéletesen illusztrálja azt a fajta elszigeteltséget és megismerhetetlenséget mely minden létezőt jellemez. De felmerül a kérdés, s talán épp ezek miatt kerül elő a fiú vagy a nő vagy az arc, hogy biztosan elérhetetlen-e ez a legbenső viszony. Lehetséges-e, hogy csupán tudásunk és önkifejezési módjaink tökéletlenek? Az apa és fiú viszonyban mintha épp erre az elérhetetlenségre próbálna valamilyen kapcsolódásokat felállítani. Ahogy írja: „az atyaságban konkrét tartalommal telítődik a saját létemen túlmutató jövő.” az általa bemutatott viszonyokat mozgató érzelmek felismerésére, tematizálására, vagy bármilyen akaratlagos megismerésére nincs módszertanunk. Nem kezelhetjük s nem vagyunk képesek az ezzel kapcsolatban megélt fejlődésünket átadni, tapasztalatainkat rögzíteni vagy tanítani. Az egy élet során itt, a belső bezárt énben szerzett tapasztalatok, elvesznek megismerhetetlenségük okán. Lehetséges-e, hogy megismerési módszereink melyek egy fajta szigorú logika köré épülnek, s melyek olyan erőszakos közlési formákat kényszerítenek ránk mint pl. a nyelv, egyszerűen alkalmatlanok a Levinas által hosszan tárgyalt jelenségek események feldolgozására. Lehetséges-e, hogy Levinas következtetése, azaz hogy az én be zárt és más számára teljesen megismerhetetlen, kultúránk, tudásunk és kommunikációs eszközeink hiányosságai okán alakultak ki? Lehet-e, hogy ez az elszigeteltségre ítélt én, csak a kommunikációs eszközök és tudásunk hiányosságai miatt van elszigeteltségre kárhoztatva?

Az asszimetria jelentőségét és jelenlétét a társas kapcsolatokban szintén értem és elfogadom, de ezt nem fogadom el végeredményként. Az asszimetria a megértés és megismerés korlátaira utal és átmeneti állapot, mely lehetőségeink bővülésével érzékeink kinyitásával megszűntethetők és felülírhatók lehetnek. De ezek a viszonyok vagy tulajdonságok nem csupán a te és én kapcsolatban érhetők tetten, hanem a társas érintkezés összetettebb formáiban is. Még olyan esetekben is ahol feltűnik a 3. nem kívánatos személy. Ilyen jelenségek lehetnek, következő lépésként a karizmatikus személyek vezetők, akik képesek az egy és a sok relációjában, egy irányban ugyan, de megteremteni a vázolt érzelmek érzetét. Ide tartozhat pl. a képző és előadó művészet is, ahol hasonló jelenségeket tapasztalhatunk. Egy táncelőadás során például egy csoport kerülhet közelebb akár egyszerre több elszigetelt énhez. A következő egyben végső fokozat ahol csoportok csoportokkal találkoznak s így alakul ki a társas viszony. Erre talán a csapatjátékok és sport területén találhatnánk jó példákat de egy alkotótábori részvétel is hasonló élményekkel gazdagíthat. Lehetséges-e, hogy a Levinas által is felvetett kérdésekre akár az állatvilágban találhatunk példákat, vagy válaszokat, vagy lehetséges-e, hogy a levinasi én és te viszony csak egy első lépése egy jóval összetettebb kutatási folyamatnak?

Gyakorlati tapasztalatok és következtetések

alkotótábor, szociális építőtáborok

A DLA program elindításával párhuzamosan a gyakorlati kutatások, a terepmunka is elindult. Ennek nem csupán objektív kutatási előnyei vannak, s nem előre eltervezett tudatos koncepció eredménye. Személyes belső indíttatásra, ha úgy tetszik megérzésre támaszkodva történtek meg az első lépések. Fontosnak tartom, és azt hiszem az építészet ebben a vonatkozásában is kiváló szakterület, hogy az alkotó megtalálja azt a kifejezési formát, mely a lehető legalkalmasabb arra, hogy elképzeléseit, vágyait megfogalmazhassa. Ezek az eszközök persze nem állandók, folyamatos változásban és kölcsönhatásban vannak a személyiséggel és jó esetben képesek annak változásait rugalmasan követni. Az építészet tágan értelmezve olyan diszciplína, mely korlátlan lehetőségeket biztosít az alkotónak, hogy az, a kifejezési eszközökben válogathasson. Olyan eszköz amely képes elméleti kutatást és gyakorlati tapasztalati úton megszerezhető tudást szintetizálni.

Az építészettel mint művészettel szemben alapvetően két szélsőséges álláspont fogalmazódott meg a filozófiatörténet során. Az építészet a művészet a művészetek felett, mely képes integrálni mindent amit valaha művészetnek neveztünk, vagy az építészet mint a művészetek éppen megtűrt alig-alig illeszthető perifériája. E két szélsőség az építészet belső struktúrájában és akár aktuális napi konfliktusaiban is fellelhető.

Első dolgozatomban a szociális építészettel kapcsolatban felmerülő alapvető fogalmak tisztázására vagy legalábbis feltérképezésére tettem kísérletet. Az építészet fogalmának tisztázására pontosabban arra, hogy mit is értek e relációban építészet alatt még nem került sor. Fontos hiányosság ez, ha e két fogalmat egymás viszonyában szeretnénk értelmezni. A szociális építészet fogalompár mind két felére kiterjedő alapos elemzésére is szükség lesz egy kellően alátámasztott rendszer felállításához.

Ezt a munkát az eddig megszerzett gyakorlati tapasztalatok értékelésével és elemzésével szeretném kezdeni, mely után talán általánosabb következtetéseket is le lehet vonni az építészet fogalmára vonatkozóan, s akár a szociális építészet relációjában.

hello wood

alkotótáborbor

A tábor ezidáig két alkalommal került megrendezésre. 2010-ben kb. 40 fő, 2011-ben már kb. 100 fő részvételéve. A tábor egy hetes, a résztvevő alkotók feladata egy-egy installáció elkészítése. A játékszabály egyszerű, nem véletlen, Dániából importált. Minden csapat 1 km hosszúságban 4*4 cm keresztmetszetű fa lécekkel dolgozik. Az így meghatározott szabályok tökéletes keretet teremtenek. Egyrészt leszűkítik és irányítják az anyaghoz és technikához való viszonyt, másrészt semmilyen kreativitásra vagy alkotói szabadságra vonatkozó korlátozást nem tesz. Olyan keretet teremt mely véges és belátható, garantálva ezzel a megvalósulás és a siker élményét. Érdemes észrevenni, hogy milyen finoman van összehangolva az anyag, annak megmunkálása és a szellemi munka. Olyan óvatosan van korlátok közé kényszerítve a feladat, hogy arról a résztvevők szinte tudomást sem szereznek.

A feladat szabta korlátokat tehát több dolog is egyszerre feledteti.

Ezek közül az első a hallgatók számára korábban nem tapasztalt lépték és a megvalósítás lehetősége. Ez önmagában olyan megismerést tesz lehetővé, mely hatalmas kihívás, de mégis belátható. Nem fordul át a lehetetlen küldetés kategóriájába hanem a beláthatóság szélén, annak horizontján helyezkedik el. Az elérhető legnagyobb feladat, ami az alkotás iránti vágyat, és a tenni akarást a lehetséges maximum felé közelíti.

A második az anyag. A faanyag megjelenése hasonló élményt biztosít. Hatalmas kihívás és tapasztalat az anyag látványa, mennyisége és artikulálatlansága. Az izgalom, hogy egy szabályos adott paraméterekkel rendelkező halmazból hogyan lesz az elgondolt alkotás valóság. Az anyag jelenléte meglepő és akár tudatformáló is lehet. Az építészképzésben ma résztvevő hallgatók ugyanis nem, vagy csak alig találkoznak szakmájuk tárgyával, anyagaival. A tervlapokon és számítógépeken fellelhető világ, ugyanis anyagtalan és ami talán ennél is érdekesebb lépték nélküli. Tudatformáló terület. Csak egy példát említenék. A tervező programokkal ismerkedő hallgatók első kérdéseik a tervezőprogramok logikájának alapjához kapcsolódnak. Ezek ugyanis bizonyos értelemben nem rendelkeznek léptékkel. A lépték beállítása a munka folyamán módosítható, akár a tervezői alapelem, az egy egység léptéke, azaz hogy pl. éppen cm-ben vagy méterben dolgozunk e, de fordítva is igaz, a kész tervrajz is léptékezhető utólag. E szemlélet feltétlenül hasznos és rugalmas, de egy fontos tekintetben elidegenít. Az anyag az épített és természeti környezet nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. S ez az egyik oka talán a megdöbbenésnek, mely az alkotótáborba érkezőket éri.

A harmadik maga a munka és a megvalósulás, a birtoklás katartikus élménye. Ez a megismerésnek az átlag ember számára elvesző félben lévő értéke az, amely hozzájárul a program sikeréhez. A kétkezi munka megtapasztalása, és a megvalósulás a befejezettség élménye. A hallhatók egyfelől megismerik a megmunkálás élményét másrészt, fizikailag létrehoznak olyan léptékű installációkat, melyeket korábban elképzelni sem tudtak volna. Ez a megismerésnek kulcs mozzanata. A terv valóra válásának addig ismeretlen érzése, interiorizálódik, valós belső tapasztalattá érik. Olyan rutint ad, mely megváltoztathatja a szakmához való primér viszonyt. A megvalósulás lehetősége és megélése a rajzokat, a virtuális teret összeköti a környezettel. S nem csak a végeredmény, hanem a folyamat is érdekes. A munka maga az a folyamat mely az anyag megmunkálása felett érzett biztonsághoz vezet, s mint ilyen, elengedhetetlen tapasztalat.

A negyedik nem várt tapasztalat, az architecturának egy más absztraktabb szintje, a közösség építés, épülés tapasztalata.

Számomra jelenleg ez a legizgalmasabb felület. Az eddigiek ugyanis a megéltségük ismeretük alapján mára már többé-kevésbé, beláthatóvá és kezelhetővé váltak. Mechanikájuk jól értelmezhető hála a fent említett tulajdonságoknak. A csoport épülés viszont nem várt és ismeretlen terület volt ami szintén hasonló sajátosságokat mutat. A közösség ugyanis szinte tökéletesen azonos szabályok szerint épül valósul meg, mint maguk az alkotások, s a két folyamat elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A kialakuló közösség és ennek ereje ugyanolyan jártasságokat és ismereteket eredményeznek, mint maga a fizikai munka. E kettő együttes növekedése több kérdést is felvet. Egyrészt szerkezetük hasonlóságát, másrészt ami talán konkrétabb, a két felület egymásból következésének kérdését. A közösen végzett fizikai munka - mely rendelkezik a megfelelő szellemi tartalommal, és céllal, s mely az együttes részvételen és bizalmon alapszik - közösséget épít. Itt egy újabb fogalom tisztázására lenne szükség, magának a közösség fogalmának tartalommal való feltöltésére. Közösségen nem olyan csoportokat értünk. akik a kívülálló számára hasonló tulajdonságaik miatt egy halmazba kerülhetnek, hanem olyan együttléteket ,melyek belső elvárások igények alapján szerveződnek, s megfogalmazhatóak olyan elemek melyek a közösséget alkotók minden tagjára érvényesek és elfogadhatóak. Előbbire példa lehet akár a devizahitelesek csoportja, akik számára egy egész falu terveződött, terveződik. A nagy gond itt az, hogy devizahitelesek nem alkotnak közösséget csak a külső szemlélő számára, s itt is csak egy paraméter az eladósodás az, ami a közös halmazt képez, így nem is beszélhetünk közösségről. Ennek ellenére mégis kialakítható lenne közösség, ha az alaphalmazt olyan irányok mentén tovább szűkítenénk, melyek hordozzák egy valódi közösség attribútumait. Szintén nem tekinthető közösségnek az a mély szegénységben élő település, amely egy helyen élő emberek csoportját jelenti. Az egy helyre kényszerülés ténye nem képezheti közösség alapját. Az említett példákon túl belső energiákra és szentesített elfogadott célokra van szükség.

A tábor jó modell ilyen tekintetben is. A résztvevők eleve szűrten kerülnek a programba, hiszen olyanok jelentkeznek akik érdeklődnek a megfogalmazott program iránt, a közös cél iránt. Ám hogy ehhez hogyan lehet eljutni, talán számukra is még ismeretlen. A közös munka az anyag megismerése és még számos paraméter vezet oda, hogy a közösség valódivá váljon. Megdöbbentő, hogy az egy hét alatt az alkotások épülésével párhuzamosan, hogyan épül fejlődik a közösség. Hogyan telik meg tartalommal, hogyan gazdagodik, hogyan választ magának újabb célokat. Számomra a tábor végére befejezett alkotások mellett a közel 100 főből felépült közösség a legnagyobb tapasztalat és eredmény. A fáradság és kimerültség ellenére olyan energiákat lehetett tapasztalni melyeket korábban szinte soha nem éreztem, s ez a résztvevőkre is érvényes volt. Olyan fogalmakat tudnék itt felsorolni, mint a valahová tartozás, a közösen elvégzett munka felett érzett jogos büszkeség.

A sikerhez talán a tábor felépítése és struktúrája is hozzájárult. E rendszer hierarchikus. A táborvezetőkből, szervezőkből, a workshop vezetőkből, ezen belül az egyes csoportok vezetőiből, végül pedig a résztvevő hallgatókból áll. A tábor sikerének egyik alapja, talán az, hogy minden résztvevő az elfoglalt pozíciójának megfelelően, kellő mélységű feladatot és felelősséget kap, amit a tábor végére sikerrel véghez is visz. A program szervezők a teljes program sikere miatt, a workshop vezetők a workshopok teljesítménye miatt, a csoportvezetők a saját csapat nagyszerűsége miatt, a résztvevők pedig az alkotás létrehozása és a csapathoz tartozás élménye miatt lehetnek elégedettek és joggal büszkék. De ez talán önmagában nem is lenne elég. Fontos jelenség lehet a rendszerben részt vevők egymáshoz való személyes viszonya is. A hierarchia formális pozíciói mellett, a résztvevők saját személyes hálózatokkal gazdagítják a rendszert, s úgy fogják ezáltal valódi egységbe, ahogy az előre nem tervezhető.

A továbblépésben ezek alapján kiemelt fontosságú tapasztalatok, melyek részletesebb kibontásra várnak tehát a következők:

• közös munka
• az anyaggal való dolgozás
• közösség formálás
• eredmény
• egyéni felelősségvállalás
• közös cél

Beret 10+1

szociális építőtábor

A Beret 10+1 névre keresztelt nyári táborunk olyan tapasztalatokkal gazdagított, melyek megalapozták és igazolták azt az elképzelést, mely a DLA kutatásom alapvetését képezi, nevezetesen a gyakorlati munka, a terepmunka nélkülözhetetlenségét, alapvető fontosságát. A terepen töltött idő és az ott végzett munka és az ott szerzett tapasztalatok nélkül, a DLA programban megjelölt vállalások teljesíthetetlenek lennének, vagy nagy valószínűséggel téves eredményre vezetnének. A gyakorlat során a tett olyan formáit ismerhettem meg, melyeket a témával foglalkozó hallgatók számára kötelezővé kellene tenni, legyenek azok építészek, szociológusok vagy akár közgazdászok.

A terepen végzett munka során ugyanis nem csupán az építéssel kapcsolatos kérdésekre találhatunk választ, hanem a kutatott problémák valódi természetét ismerhetjük meg. Olyan szegmenseket vagy nézőpontokat tárhatunk fel melyekre a szakirodalom minden erénye mellett bizonyosan képtelen. A tapasztalat e személyes módja közvetlen és megélt, közvetítő médium mentes, és teljességgel primér. Az itt tapasztalt élmények kiegészítik az építőtáborok felszabadult alkotási folyamatait, s valós kontextusba helyezik az ott tapasztaltakat. Értelmet, tartalmat biztosítanak a munkának mely ezáltal mindenki számára azonnal értelmezhető értékké válik.

Beret Miskolctól észak-keletre található szinte teljesen Roma lakosságú kb. 300 fős település. A munkanélküliség 90% feletti.

A projekt elindulását elsősorban a Romaversitas alapítványnak köszönhetjük. Az ő terveik kezdetben egyfajta tanoda programra és némi épületfelújításra koncentrálódtak, de ez utóbbit szakember hiányában nehezen látták megvalósíthatónak. A megkeresés a szükségesnél jóval később érkezett, s a bereti részvételt, főleg ennek okán, igen komoly kockázatot rejtett magában.

A tervezett beavatkozás előkészítésére mind szervezetileg mind pedig építészetileg igen kevés időnk volt. Egy hasonló terepmunka elvégzésével kapcsolatos előzetes szempontrendszerek, nagyjából elő voltak készítve, de a konkrét projekt kapcsán jól láthatóan elégtelennek és hiányosnak bizonyultak. Sok szerencsés együttállásnak köszönhető, hogy az alapos előkészítés hiánya nem okozott konfliktusokat vagy komolyabb problémát, melyet utólag, a helyzetet valamennyire már megismerve még nagyobb eredménynek látunk.

Itt kell újra kiemelni, hogy a bereti beavatkozás, illetve az itt szerzett tapasztalatok nem képezhetik általános érvényű állítások alapját hiszen ezt sem az ott töltött idő, sem pedig a beavatkozás léptéke nem teszi lehetővé. A bereti tapasztalatok egyszeri alkalom tapasztalatai általános érvényű állításokhoz koránt sem elegendőek. Viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy ezek alapján a további kutatások léptékét és módját meghatározzuk, hogy szűkítsük a lehetséges irányokat és valamilyen módon meghatározzuk a további beavatkozások fő paramétereit.

Előkészítés

A bereti munka előkészítése, hiányos volt, de a fő lépéseket talán tartalmazta. A tábort több helyszíni szemle is megelőzte, mely során a Romaversitas képviselőivel közösen látogattuk meg a helyszínt, és egyeztettünk elsősorban a polgármesterrel. A jelenlétek egy-egy napra korlátozódtak és nem tartalmaztak helyi fórumokon való részvételt vagy bemutatkozást. Hiányzott továbbá az a párbeszéd mely során konkrét kérdések vagy kérések fogalmazódhattak volna meg felénk az épített környezetet illetően. Hogy az elkészült beavatkozást elfogadta a közösség, annak a későbbiekben bemutatott okai lesznek melyek viszont nem előre tervezettek volta. Az előkészítés során azonban már így is jól láthatóvá vált, hogy egy ilyen jellegű akcióknak egyik előfeltétele, a fogadókészség megléte. A polgármester nyitott kezdeményező és befogadó Bereten.

Az előkészítés során a beavatkozás három irányát is megfogalmaztuk. Ezek egy tanoda program levezénylése, 10 ház „felújítása” és a közösségi ház bővítése, fejlesztése voltak. E három esemény bemutatásán keresztül a felmerült problémák és kérdések jól szemléltethetők, s a további beavatkozások szerkezete biztosabban tervezhető.

Tanoda program

A tanoda programot a Romavesritas tanárszakos hallgatói készítették elő, ahol a falu gyerekei számára szerveztek 10 napos oktatást, mely különböző kreatív feladatok mellett az identitás erősítésére és valamilyen célok vagy vágyak megfogalmazására tettek kísérletet. A programban az 54 helyi gyerek közül 45-en minden nap részt vettek. Ez hihetetlen magas arány és komoly eredmény. Bár a tanoda program nem kapcsolódott közvetlenül építészeti tevékenységhez eredményei és iránya mégis fontos részét képezték az építészeti beavatkozásnak is. Egyrészt komoly mértékben pótolták az előkészítetlenség hiányát, oly módon, hogy jelenlétünkről és terveinkről a gyerekeken keresztül tájékoztatták a helyi családokat. E nélkül valószínűleg az építészeti beavatkozás jóval kevésbé lett volna elfogadott. A gyerekeken keresztül az anyák is meg lettek szólítva akik egyre többen jelentek meg a gyerekeknek szervezett programokon s jelezték igényüket egy nekik szervezett hasonló programra is. A tanoda program hihetetlen sikerrel zárult, s a végére szervezett ki mit tud a falu teljes lakosságát megmozgatta, illetve a szomszéd településekről is vonzott érdeklődőket. A záró eseményt nem lehetett a felújításra szánt épületben megrendezni, de jövőre a terv az, hogy a már kész épületbe kerüljön megrendezésre egy hasonló program.

10 ház

A programban 10 ház felújítására egyenként 100-100 ezer forint állt rendelkezésre. Az első hallásra megdöbbentően csekély összeg a helyszínen eltöltött idő alatt teljesen más léptéket öltött. Az előkészítés során meglátogattuk és felderítettük a falu Kisberet nevű részét, amely közvetlenül a patak mentén húzódik. Az utca épület állománya katasztrófális, többnyire életveszélyes állapotban van. A patak évről-évre áradásokkal fenyeget. Az erről készült fotókat és videókat látva úgy döntöttünk, hogy a rendelkezésre álló összeget minden ház esetében elsősorban a lehetséges vízelvezetési fejlesztésekre költjük. A keretösszeg nem tette lehetővé, hogy komoly vízelvezetési munkákat kivitelezzünk így elsősorban a tetők felújítására, a beázások felszámolására és a közvetlen esővíz elvezetésre koncentráltunk. A házak többnyire vályogból épültek, így önmagában hasznosnak ítéltük, ha a víz gyorsabb és hatékonyabb elvezetését igyekszünk elősegíteni. S a tető problémák javítása mellett, mely léptékéből adódóan nem végleges megoldásokat hanem „tűzoltást” jelentett, az ereszcsatornák kiépítését és felújítását tekintettük egységes prioritásnak. A csapadék elvezetés nyilvánvalóan nem oldja meg az árvíz kérdését de a vályogfalak általános kondícióját jelentősen javíthatja, mely komoly eredmény lehet, ha figyelembe vesszük a beruházásra rendelkezésre álló összeget.

Az előkészítés hiányosságai itt is megmutatkoztak. A 10 ház kiválasztása nem volt hibátlan. Több olyan épület maradt ki melyeknek azonnali segítségre lett volna szüksége, és több olyan került bele a programba mely nyugodtan kimaradhatott volna. Ennek hátterében mint utólag kiderült helyi, személyes érdekek és kapcsolatok húzódtak elsősorban, melyek kezelésére egy alaposabb előkészítés esetén lett volna mód.

A 10 ház felújítása azonban így is komoly jelentőséggel bírt, és számos hasznos tapasztalatot eredményezett, melyeknek konkrét építészeti vonatkozásai is lettek.

Ezek közül az előtetők megjelenését emelném ki, mely építészeti és szociológiai jelentőséggel is bír.

Szinte azonnal felmerült az igény, hogy az ereszek kialakítása helyett az épületek bejárattal rendelkező homlokzatára előtetőt alakítsunk ki. A kérés meglepő hiszen ezek kialakítása nagyobb költséggel és több munkával is jár, de a 10 házból 8-ban ez volt az egyértelmű kérés. Az elő tetők jelentősége több ponton is megnyilvánult. Kialakításuk praktikus, hiszen a csapadékvizet az épületalaptól biztonságos távolságra vezeti, de e mellett komoly térhasználati előnyökkel jár. Kialakításával megjelenik egy átmeneti tér a kint és bent között melyre a helyi lakosoknak ösztönös igényük volt. Egy olyan átmeneti fedett tér mely, ha megvizsgáljuk, organikus része a népi építészetnek. A tornác mint ármeneti tér elengedhetetlen része a hagyományos térképzésnek, s az itt található épületek nagy részéről hiányzik. Az előtetők kialakításával járó plusz költségeket és munkát minden résztvevő család vállalta, s a munkát az átadás átvétel időpontjára be is fejezte. Ez igen komoly eredmény. A beavatkozás ugyanis nem várt eredményeket hozott ezen a ponton is. Az építőtábort követően a munka nem állt le. A helyiek a vállalt feladatokat az októberi átadás-átvétel időpontjáig önállóan külső jelenlét nélkül fejezték be. Ennek több ok miatt is komoly jelentősége van, mivel jellemzően olyan épületekről beszélünk melyekhez egyes esetekben több évtizede nem nyúltak a tulajdonosok. A jelenlét olyan motivációt eredményezett tehát, amely hosszú hetekkel, hónapokkal a beavatkozást követően is életben tudott maradni, és foglalkoztatta a lakosokat. E mellett a lakók költöttek a beavatkozásra, költöttek a házra saját bevételeikből. Ennek azért tulajdonítok nagy jelentőséget mert a beavatkozás módszertanára lehet nagy hatással. Az úgynevezett mikrohitel programok a tervezett felújításokat és beavatkozásokat a helyi lakók számára csak úgy teszik lehetővé ha azok azt megelőzően részt vesznek egy pénzügyi tréningen, s ezzel párhuzamosan fél-egy évig félre tesznek bevételeikből a tervezett felújításra. Amennyiben ezeket az elvárásokat képesek maradéktalanul teljesíteni a félre tett összeg mellé megkaphatják a kívánt támogatást. A folyamat a civil szervezetek hazai tapasztalatai alapján igen csekély hatékonysággal működik. A részt vevő családok ugyanis többnyire képtelenek a tervezett intervallumban minden hónapban félretenni, s így kiesnek belőle.

A mi esetünkben, nem tervezetten ugyan, de a beavatkozás vagy a jelenlét fordítva történt. A családok azonnali beavatkozást kaptak azonnali segítséget, mely minden esetben személyre szabott kötelezettségekkel járt, ugyanis a beavatkozás helyét és módját mi határoztuk meg. A családok nem kaptak pénzt csak az előzetesen megállapított munkálatokhoz szükséges alapanyagokat szállíttattuk le. Ezek beépítése és felhasználása már az ő feladatuk volt. A program sikeres lett és a résztvevő családok tovább fejlesztették a beavatkozás eredményeit cserepet, plusz építő anyagokat vásároltak, hogy egy-egy előtető a kívánt méretű lehessen. A programban való részvétel tehát azonnali látványos eredménnyel járt mely motiválta a résztvevőket a további munkára.

Az előtetők elkészülte azonnali életmódbeli, életminőségbeli változásokat is indukált, mely tovább hitelesítette és megerősítette a helyi beavatkozás eredményeit és értékét. Az előtetők az aktív élettér kiemelt helyszínévé váltak szinte azonnal. Az átadás-átvétel pillanatában az elkészült előtetők teljesen belakva, készen álltak láthatóan élettel telítődtek. A kialakult fedett teraszok alatt asztalok, székek, szőnyegek kaptak helyet. A beavatkozás tehát további munkára ösztönzött, és egyfajta életminőség változást is eredményezett.

Véleményem szerint a programban részt vevő családokat jelen kondíciók mellett sokkal nagyobb hatásfokkal lehetne bevonni egy előtakarékossági programba, hiszen megtapasztalták a beavatkozás előnyeit, s valósággá vált számukra egyfajta változtatásnak a lehetősége.

A 10 ház felújítása szintén egyik sarokköve volt a közösségi ház felújításának, illetve az ott folyó munka elfogadásának. A közösségi ház projekt hosszútávú koncepcióra épül, ami nehezen, vagy egyáltalán nem értelmezhető olyan emberek számára akik idejüket teljesen strukturálatlanul, kilátások nélkül töltik. A hosszútávú beavatkozás létjogosultsága, olyan emberek számára akik semmilyen perspektívával vagy vággyal nem rendelkeznek, igazolhatatlan, amennyiben nem kapnak azonnali visszacsatolást a munkát illetően. A 10 ház és a tanoda program ilyen előkészítő és megalapozó része lett a bereti jelenlétnek, melyek nélkül igazolhatatlan lett volna bármilyen absztrakt beavatkozás. Röviden annak az oka, hogy a közösség miért fogadta el és miért vett részt intenzíven a közösségi ház felújításában, az azonnali visszacsatolásra épülő 2 másik projektelemre vezethető vissza. Itt kaptak ugyanis olyan érthető feldolgozható inputokat melyek fényében értelmezni még ugyan nem feltétlen, de elfogadni már képesek voltak a közösség fejlesztésére tett ilyesfajta kísérletünket. A félkész közösségi ház számukra nem a közösség újrateremtésének lehetséges helyszíne, nem egy olyan tér ahol reményeink szerint ez a közösség új erőre kaphat, s nem a jövőbe vetett hit, új motivációk és célok születésének helyszíne, hanem annak a jelenlétnek a szimbóluma minek okán előtetőt kaptak, a gyerekek a tanoda program keretében figyelmet és tiszteletet.

A közösségi ház felújításának befejezése hosszabb távú program, melynek lassan igazolnia kell a helyiek számára a még nem egészen látható célokat és lehetőségeke.

A közösségi ház felújítás 2 részre osztható, egy belső felújításra, illetve egy külső vizesblokk kialakítására. A telken nincs víz ennek bevezetése a második ütem feladata lesz. A kültéri fejlesztés célja egy olyan infrastruktúra kialakítás mely lehetővé teszi a kultúrház használatát és alkalmas közösségi programok szervezésére is. A félig nyitott épületben a meglévő wc blokk mellett egy konyhát és egy mosókonyhát alakítunk ki, ami alkalmas közösségi programok kiszolgálására. A közösségi ház olyan hellyé kell hogy váljon, mely alapja, fizikai tere lehet egy új elvek és tartalmak mentén szerveződő közösségnek.

Közösségteremtési kísérletek

Az építőtábor említett paraméterei mellett kiemelten kell szólni a humán vagy szoft szerkezetről is, ahol a részvétel és a jelenlét igen összetett módon szerveződött.

A helyi lakosokkal a Romaversitas hallgatói egyfajta roma „elit” illetve a MOME elsőéves hallgatói dolgoztak együtt. A szerkezet roppant vegyes volt tehát, és szintén előkészítetlen ami talán ezen a ponton okozhatta volna a legnagyobb problémákat. A jelenlétre való felkészülést ugyanis minden szereplő irányában alaposan kellett volna végezni. A helyiek számára komoly feladatot jelentet ugyanis, hogy ismeretlenül kerültünk oda s őket senki nem készítette fel egy ilyen intenzív jelenlétre. Az hogy ez nem okozott konfliktust, személyi kompetenciáknak, illetve a már említett összetettségnek, a tanoda program közvetett kommunikációjának és a 10 épületnél történő egységes jelenlétnek volt köszönhető. A Romaversitas hallgatóit több irányból is alaposabban kellett volna felkészíteni. Egyrészt feladatuk kiemelkedő fontosságára és híd szerepük tudatosítására lett volna szükség másrészt a végzendő munkáról és annak részleteiről is komolyabban kellet volna tájékoztatni őket. Talán az ő helyzetük volt a legnehezebb kommunikálniuk kellett az építést vezető egyetemistákkal, illetve a helyi lakosokkal.

Az építész hallgatókat szintén fel kellett volna készíteni a feladatukra, a helyszínre és a várható problémákra.

Az előkészítés hiányát a közösen végzett munka a türelem és a nyitottság képes volt pótolni, s olyan folyamatokat indított el melyek mind a helyiek mind pedig az ide érkező vendégek számára jelentős lépés lehet. A bereti építőtábor sok tapasztalatot és számos lehetőséget nyitott, melyekre támaszkodni és építeni szeretnénk.

Visszatérve a nyári építőtáborokból értékelve azokat, a továbblépés lehetőségeit és irányait kezdtük el feltérképezni. S hosszú hónapok munkájába került míg sikerült egy lehetséges irányt kijelölni. Meglepő hogy a két alkotótábor különbözősége ellenére mennyire hasonló eredményeket és hiányokat mutatott fel. Melyeket összegyűjtve arra teszek kísérletet, hogy felhasználva az ezek mögé állított erőforrásokat a két koncepciót egymás mellé állítva egységes programként jelenítsem meg. A program számos nehézséget és kockázatot rejt magában. És az elmúlt pár hónap munkája arról szólt, hogy a két program elemben fennálló ellentmondásokat összeegyeztessem. Sikerült összeállítani egy programtervezetet mely arra tesz kísérletet. hogy mind két program előnyét összegyúrva akár egy lehetséges mozgalom csíráját teremtse meg.

A 2012-es Hello Wood programját a következőképpen határoztuk meg.

Hello Wood 2012

tervezett forgatókönyv

A fesztivál idei programja a megelőzőekkel ellentétben konkrét téma köré szerveződik, aminek a tervezett hívószava:

Hello Wood calling heroes, azaz a Hello Wood hívja hőseit.

A programot olyan kulcsszavak mentén szeretnénk kialakítani, mint a szociális érzékenység, a közösség és egyén viszonya, az egyéni szerepvállalás, a felelősségmegosztás fontossága, a közösség ereje. Hirdetni szeretnénk a tett, a megtörténés, a valóra válás lehetőségét és jelentőségét, illetve a közösen végzett munka erejét, értékét, egymás megismerését és megértését, a teremtés katartikus tapasztalatát. Ezen túl a kísérletezésre, illetve arra a bátorságra szeretnénk felkérni vagy ösztönözni a résztvevőket mely az új utakon való elindulásra, az ismeretlennel való szembenézésre inspirál, vállalva ennek minden kockázatát.

A 2012-es alkotótábor új tartalommal gazdagodik. Az installációk, az alkotások létrehozása és a közösségteremtés élménye mellett, a másik iránt vállalt felelősség, még ha közvetett módon is, de a fesztivál valós részévé, igazi tartalmává válik. A tervezett installációk ugyanis, meghagyva természetesen minden teret és alkotói szabadságot, konkrétan meghatározott igények beteljesítésére, megvalósítására jönnek létre. A tervezett installációk olyan közösségek, marginalizált vagy speciális csoportok számára készülnek, akiknek igényeire, hitünk szerint, az alkotó tábor eszközeivel, léptékével, szaktudásával és innovatív szemléletmódjával képesek vagyunk helyes, indokolt és a környezetbe illeszthető, korrekt választ vagy megoldást adni.

Az idei Hello Wood projekt előkészítésébe a multidiszciplináris tervezői és művész csapat mellett olyan civil szervezeteket, intézményeket vonunk be, melyek sok éves tapasztalataik alapján képesek rámutatni azokra a csoportokra, ahol fogadókészség, akarat és szükség van a fesztivál által létrehozható alkotásokra, installációkra. A civil szervezetek segítségével az előkészítő munka során szeretnénk kiválasztani azt a maximum 5 helyszínt, illetve csoportot vagy közösséget, akik elképzeléseiket és vágyaikat oly módon képesek megfogalmazni, hogy azokra az alkotó tábor által biztosított keretek között a lehető legtökéletesebb választ, megoldást legyünk képesek nyújtani.

A projekthelyszínek kiválasztása és véglegesítése után elkezdődik egy kommunikáció a kiválasztott csoportok, illetve a résztvevő alkotók és szervezők között, ami során a megfogalmazott igényeket, vágyakat tovább pontosítva kialakul a tervezett installáció vagy beavatkozás több részlete, léptéke, helye, funkciója stb... A személyes kapcsolat ezt követően az alkotótábor során is fennmarad, mivel ide a kiválasztott csoportok egy-két reprezentánsa vagy a projekt helyi felelőse is meghívót kap, aki az egy hét alatt a közösségének dolgozó csapatot instruálja és abban segíti, hogy a tervezett alkotások a lehető legpontosabban illeszkedhessenek a helyi igényekhez, ezáltal befogadhatóak és elfogadhatóak maradhassanak.

Az alkotótábor további workshopjait lazán e folyamat köré szeretnénk szőni, a filmes, tipográfiai (grafikai), színházi és irodalmi workshopoknak a saját eszközeikkel e folyamatra kell rácsatlakozniuk. Hangsúlyozottan nem alárendelt viszony ez, hanem mellérendelt, ami nem akar a művészi szabadság útjába állni, pusztán lehetséges irányokat kíván vázolni, javasolni. Éppen ezért a tervezett workshopoknak már az első kapcsolatfelvétel pillanatában részt és komoly feladatot kell vállalniuk, mind az előkészítés, mind pedig az oda tervezett installációk és további műalkotások életrehívásában. Cél, hogy amennyiben ez lehetséges, a felsorolt workshopok valamilyen módon kötődjenek egy-egy helyszínhez és témához, valamint hogy a helyszíni jelenlét sokszínűségének és komplexitásának létrejöttét garantálják jelenlétükkel.

A workshopot, mint egyfajta műhelymunkát képzeljük el a teljes folyamaton belül, ennek minden előnyével együtt. Az alkotótáborban ugyanis olyan ideális feltételeket tudunk teremteni melyek egyrészt alkalmasak a nyugodt és rendezett munkavégzésre, biztosítva a szükséges infrastruktúrát ellátást, alapanyagokat. De ezen túl arra is ideális körülményeket teremt, hogy az egyes szakterületek megismerjék egymás munkáját, hogy a társszakmák felfedezhessenek olyan együttállásokat mely közös munkához, gondolkodáshoz vezetnek. Találkozhatnak a célcsoport tagjaival, megismerhetik és beépíthetik azok konkrét igényeit és észrevételeit az alkotás folyamatába. Találkozhatnak civil szervezetekkel, akik további lehetőségeket tárhatnak fel az alkotók előtt, hogy tudásukat hol, hogyan és milyen módon kamatoztathatnák a jövőben, illetve hol találhatnak további olyan csoportokat vagy közösségeket aki nyitottak, befogadók és szükségük lenne hasonló együttműködésre, segítségre, beavatkozásra.

A workshop zárását követően a kész alkotások végleges helyükre kerülnek. Az elkészült installációkat viszont nem egyszerűen a helyszínre szállítjuk, hanem azok megérkezése és helyszínre illesztése, illetve ezzel párhuzamosan a közösség számára történő bemutatása szervezett módon, egy előre kitalált dramaturgia szerint fog lezajlani. Ezt szintén a helyi közösség előzetesen feltérképezett elképzelései és igényei valamint a táborban részt vevő reprezentánsok folyamatos útmutatása mentén tervezzük majd meg. A konkrét helyszínekre nem szükséges, hogy a teljes, 100-150 fős Hello Wood csapat leérkezzen (bár ennek sincs semmi akadálya), hanem ebben főleg a kivitelező csapat és a dramaturgiát megvalósító stáb, illetve az adott helyszínre dolgozó további csapatok vennének részt. A csapat helyszíni jelenlétét 2 naposra tervezzük, ezalatt történik meg az installálás és a bemutató, amit egy megtervezett előadás, vetítés követ. Ezután az alkotók megvendégelik a közösséget, fogadva az észrevételeket és kritikákat.

A tervezett folyamat önmagában egy kísérlet. Kísérlet a résztvevő hallgatók számára, hogy képesek–e az egyéni felelősség terhével bírni és annak lehetőségével élni. Képesek–e olyan műalkotásokat, olyan önmagában meghatározott esztétikai tartalommal bíró installációkat létrehozni, amik ezen túlmenően is képesek valamilyen feladatot betölteni, egy célt szolgálni. Kísérlet valamennyi résztvevő számára, hogy képesek vagyunk–e közösséget teremteni, társszakmák bevonásával a táboron belül az oly szokszor hangoztatott és papíron jól ismert multidiszciplináris alkotási folyamatot megvalósítani. Képesek–e befogadni és elfogadni más társadalmi csoportok jelenlétét, illetve képesek–e feldolgozni vagy megismerni ezen közösségek kérdéseit, igényeit és problémáit.

Mindezek együtt komoly kihívást jelentenek egy fiatal alkotó számára, ám a feladat sikeres teljesítése valóban újraértelmezheti vagy legalábbis teljesen új tartalmakkal gazdagíthatja a résztvevők szakmájukról, munkáról, közösségről és a társadalmi szerepvállalásról alkotott képét.

Éppen ezért:

A Hello Wood 2012-ben hősöket vár az alkotóhétre.

Olyan elkötelezett és tenni akaró építészeket, művészeket, designereket, alkotókat, akik erőt és akarást éreznek a fenti célok megformálására, kommunikálására és valóra váltására. Olyan alkotókat, akik saját eszközeikkel képesek a megfogalmazott vágyakat, víziókat, álmokat megvalósítani, formába önteni és teljesíteni.

Ma a közös munka, a tenni akarás, a tettrekészség, az egymásra figyelés olyan erények, melyek birtoklása vagy megszerzése önmagában hatalmas lépés, ha úgy tetszik, valódi hőstett!

Budapest, 2012 január